Takaréktűzhely,
Takaréktűzhely, az a tüzelő-berendezés, melylyel a konyhában az ételek sütésére és főzésére való meleget fejlesztik. A T.-eknek zárt tűzfészkük van s a meleget csatornákban kanyarogtatva hasznosítjuk. A T.-eknek két rendszerét különböztetjük meg; nálunk és Ausztriában igen gyakoriak a melles tűzhelyek, Németországban, Franciaországban és Angliában pedig az asztaltűzhelyek. Az előbbieknek tűzfészkéből elszálló égéstermékek először a főzőlap alatt vonulnak el s innen jutnak a főzőlap másik oldalán kiemelkedő sütőkbe, az utóbbiakban az égésterméek először szintén a főzőlapot melegítik fel, csakhgoy a sütők nem a főzőlap felett, hanem alatt vannak. A melles tűzhelyek kezelése és füstjárása könnyebb mint az asztaltűzhelyeké, azonban az utóbbiakban az égéstermékek kihasználása tökéletesebb. A T.-ben kisebb-nagyobb izüst is van, a mosogatáshoz v. más konyhai célra való víz felmelegítésére. A melles tűzhelyekben a vizüst a sütők mellett v. felett, az asztaltűzhelyekben mindig a sütők mellett van. A módosabb polgári családok konyhai szükségletének kielégítésére elegendő kétsütős tűzhely. Ezekről csak azt jegyezzük meg, hogy a füst útjának szabályozására rendszerint csak az asztaltűzhelyekben használunk füsttolókát vagy szellentyüt, ez akképen van elrendezve, hogy nyitott állása esetén a füst közvetlenül a kéménybe áramlik s csak a főzőlapot melegíti fel, zárt állása esetén pedig a főzőlap 2/3-ának felmelegítése után a sütők körül kanyarog s végül a vizüst mellett felszállva a kürtőbe áramlik. A bűzhelyek kezlésében járatlan szakácsné még akkor is nyitva hagyja a szellenytüt, ha sütni akar és szidja a lakatost, hogy a sütő hideg marad, noha ugyancsak megrakta a tűzfészket. ezen a bajon Szabó Samu győri lakatosmester ugy segített, hogy a tűzhelyajtót a füsttolókával kapcsolta; ha a szakácsné sütni akar, a sütőajtót be kell csuknia, már pedig ekkor a füsttolóka is becsukódik, mert az ajtó pereme annak kiálló rúdjába ütkozik és azt betolja. Szegényebb családoknál rendszerint egysütős melles és asztaltűzhelyeket használnak, az előbbieket a lakatos tréfásan csikónak, az utóbbiakat kecskének nevezi. Urasági lakokban, vendéglőkben, kórházakban, szóval oly helyeken, ahol egyszerre sok embernek kell főzni, a tűzhelyeket három, négy, sőt még ennél is több sütővel szerelik fel. A melles tűzhelyeket rendesen háttal állítják egymásnak; közbül az emelt részen van 4-6 sütő s jobbra-balra, a főzőlap végében van a tűzfészek. Az asztaltűzhelyeket pedig leginkább ugy szerkesztik, hogy a tűzhely közepén van a tűzfészek s jobbról balra két-két sütő, s a tűzhely egyik végében a vizüst, másik végében pedig tányérmelegítő. A francia és angol tűzhelygyárosok a nagyobb családi tűzhelyeket felszerelik rostélyos vagy nyárson sült készítésére való nyilt tűzfészekkel is. Újabb időben a T.-ek feles melegét téli időben szobafütésre is felhasználják. Legjobban beváltak a vizfütéssel kapcsolatos T.-ek; ezekben esetleg külön tüzelőberendezéssel felszerelt kisebb kazán vagy kazánok vannak, melyeket azonban a tűzhely tűzfészkéből felszálló égéstermékek is hevítenek. A meleg víz csöveken jut a szobákban levő fütőtestekhez, melegét leadja s külön csővezetéken újból a kazánba jut vissza. Budapesten ilyenek készítésével Knuth Károly foglalkozik. A T.-eket manpság jobbára hengerelt vasból készítik, azonban a díszesebbek oldalait csempékkel, márványlapokkal stb. rakják ki. A tűzfészek vagy öntött vasból való, vagy pedig téglával van kifalazva. A füstcsatorna némely részét, különösen a fenéklapot, szintén kifalazzák. A tűzhely főzőlapját öntött vasból késíztik, melyen a fazekak befüggesztése céljából karikákkal kisebbíthető vagy nagyobbítható lánglyukak vannak. Sok lánglyuk nem célszerü, mert a karikák résein beszívott hideg levegő a tüzet nagyon hűti.
