Tisztesfű
Tisztesfű (növ., hunnyász Diószegiéknél, ők T.-nek a sármányvirágot, vagyis Sideritist nevezték; Stachys L.), ajakos virágu fű vagy kóró. Szára négyszögletü, levele keresztesen átellenes, felső ajaka sisakforma, széthasadó termése fordított tojásdad. A St. recta 1/2-1 m. magas, szára meg a levele szőrös, emez hosszas-lándsás fürészelt, virága halavány-sárga. A St. Germanica L. (mezei fehér zsálya) meg a St. lanata Jacq. fehér gyapjas kóró; gyakran, kivált az utóbbit és fehérebbet virágszőnyegbe ültetik. A St. palustris L. egész méternyire megnő, keményszőrü, levele hosszas-lándsás, virága piros. Vizes helyen nő, az angol főzeléknek termeszti. Gyökerét meg a bunkó módjára megvastagodott tarackját decemberben és januárban spárgának készítik el. Megszárított és megőrlött gumójából lisztet lehet őrölni. Azonban e sorok irója szerint ez a faj aligha a St. palustris, mert emennek nálunk gumója nincs, gyökere is vékony, csak a var. Borbásii Sabr. fajta tőkecikkjei dagadnak meg. A St. tuberifera Naud. khinai és japáni, tarackja megvastagszik s 1887 óta Crosnesban (Franciaország) sokat termesztenek belőle. Sok fajnak a virágát a méh kedveli. L. még Tarlóvirág.
A T.-ről már régi füvészkönyveink följegyzik azon babonás vélekedést, hogy csontot és sebet forraszt. Nevét nobilis herbának értelmezi Beythe (Stirpium nomenclator Pannonicus, Antwerpen 1584), habár nem lehetetlen, hogy a Stachys német Ziest nevének népetimologiai elferdítése rejlik benne. Népünk babonája a T. főzetét hatásos ellenszernek tartja a «szemmel való verés», vagy igézés ellen. V. ö. Ipolyi, Magyar mitologia (252-253. old.).
