Tyúkhimlő,
Tyúkhimlő, baromfihimlő (gregarinosis, epithelioma contagiosum, epith. gregarinosum), a tyúkok, pulykák és galambok ragályos betegsége, mely arról ismerhető fel, hogy a fejnek tollatlan részein, különösen a tarajon, csőralatti lebenyeken, a szájzug táján, az orrnyilások körül, a szemhéjakon, és a galambokon azonkivül a nyakon, kloaka körül és a combok belső felületén szemölcsalaku kis daganatok keletkeznek, azonkivül egyidőben a nyálkahártyákon difteriás gyuladás észlelhető. Rendesen járványosan lép fel s igen nagy számu megbetegedést okoz, mivel erősen fertőző természetü, amint ezt újabban kisérletileg is beigazolták, a nélkül azonban, hogy ezáltal a fertőzés módjait teljesen felderítették volna. A Ty. lefolyása lassu (4-5, sőt több hét), a fiatal galambokat azonban gyorsan is megölheti, amennyiben a bélcsatornában és a légcsőben is okozhat súlyos elváltozásokat, amelyek a betegeket hamar megölik. Általában véve nem mondható veszedelmes betegségnek, mert ha csak kisebb bőrterületen lép fel, spontán is meggyógyul, amennyiben a pörkök alatt friss szaruréteg keletkezik és a beszáradt felső kéreg leesik. De sőt a nyálkahártyán is gyógyulhat s ez a magyarázata annak, hogy sokszor az egészen közömbös hatásu szereket is kitünőknek állítják a Ty. ellen, mert látszólag az gyógyította meg a bajt. Sok esetben halálos kimenetelü, kivált ha a lécső is megbetegszik, aminek következtében az állat megful, v. pedig lassankint teljesen kimerülve kachexia vet véget életének. Mikroszkópos vizsgálakor azt találjuk, hogy a leirt szemölcsök nagy hámsejtekből állanak, amelyeknek protoplaszmájában a magon kivül még egy jóval nagyobb gömbölyü vagy tojásdad képet látható; sokszor ez a magot egészen a sejt szélére tolja s majdnem az egész sejtet kitölti. Legjobban láthatók e képletek, ha egy kissé megfestett 1%-os konyhasó-oldatban vizsgáljuk a bontótűvel széttépett daganatrészleteket, amikor e képletek egynemüek, v. kissé szemcsézetteknek látszanak, sajátságos zöldes fényüek s bennük egy vagy több fényes kis gömb, vagy a középen csoportosuló, nagy számu, apró sejtmaghoz hasonló szemcsét lehet látni. Minél régibb a daganat, annál feltünőbbek a sejtekben látható képletek s mig a fiatal sejteknek alig 1/4-ét töltik ki, addig a nagyobbakban kétszer akkorák, sőt a legkülsőbb hámrétegeknek sejtjeit majdnem egészen kitöltik s üvegszerü kinézéssel birnak, miáltal a sejt ugy néz ki, mintha egy vakuolát zárna magába. Hasonló alakokat lehet találni a nyálkahártyákról leemelt izzadmányban is, részint szabadon, részint a leválott hámsejtekben. Ezen képletek, melyek a Coddidium oviforméhoz nagyon hasonlítanak, parazitatermészetét Rivolta és Silvestrini ismerték fel először, midőn a Ty.-t mint bőrpszoroszpermózist (psorospermosis cutanea) leirták s a sejtparazitákat pszoroszpermiumoknak vagyis a protozoákhoz tartozó élősdieknek mondták. Kevéssel ezután megállapította Bollinger is, hogy amit régebben baromfihimlőnek tartottak, az fertőző daganat; ezt azóta Csokor, Friedberger, Fröhner és Pfeiffer is megerősítettek, akiknek sikerült e betegséget mesterségesen is átvinni egyik állatról a másikra. Ezáltal a betegség ragályos természete kétségtelenül be van bizonyítva, ellenben nem tekinthetjük teljesen eldöntöttnek azt a kérdést, vajjon a hámsejtekben található paraziták csakugyan gregarinák-e, amint azt az idézett szerzők állítják; annál kevésbbé, mert eddigi ismereteink szerint a valódi gregarinák csakis rovarokban és férgekben élősködnek. A Ty. kezelése hasonló a baromfidifteritiszéhez. Legjobb eredmények érhetők el az 1-2%-os szublimát-oldatnak, v. tömény tejsavnak alkalmazásával, ha a nyálkahártya és bőr megbetegedett részleteit beecseteljük, aztán a felesleges részt natrium bicarbonicum oldatával közömbösítjük. Ugyanigy alkalmazható az 1-2%-os kreolin- v. karbolsavoldat is, egyenlő mennyiségü vizben ég glicerinben. Gondoskodni kell azonkivül a betegeknek megfelelő táplálásáról, a Ty. terjedésének megakadályozása céljából pedig az egészséges állatoknak elkülönítéséről és az ólak, udvarok stb. fertőtlenítéséről (l. Baromfi-kolera).
