Cső

Teljes szövegű keresés

Cső, üres rúd, mely többnyire hengeralaku, de némely esetben hasábalakban is készül. Az iparban leginkább gőzök, gázok, és folyadékok vezetésére használják; ezenkivül mint oszlop, tengely és kapcsoló rudazat is nyer alkalmazást. A cső gyártása leginkább attól az anyagtól függ, melyből készíteni akarjuk. A merev öntött vas más műveletet kiván mint a nyugható kovácsvas vagy réz és a keményebb vas és réz megint mást, mint a puha ólom. - Agyagcsövek gyártását l. Alagcsövek és Kőanyagcsövek. - Az aszfaltcsöveket a cső hosszuságának megfelelő szélességü papirosszalagból gyártják. A papirosszalagot olvadt aszfalton huzzák keresztül és a cső bőségével egenlő vastagságu hengerre csavarják, mig csak a kivánt falvastagság meg nincsen. A falvastagság 1/3-ada papiros, 2/3-ada aszfalt. Az aszfalt egyenletes szétterítése és tömörítése céljából a felcsavarás közben egy másik henger nyomja a fölcsavart papirost. Midőn a cső már elég vastag, a papirost elvágják és a csövet a bélről lehuzzák, ezután kivül kovával elkevert aszfaltlakkal, belül pedig oldhatatlan, vizálló firnájszszal bekenik.

1. ábra. A cement-cső gyártására való minta hosszanti metszete.
A cementcsövek.
A cementcsöveket leginkább formákba öntik. A pépes elegy 1 rész cementből és 1-3 rész homokból áll. A formát az 1. ábrában előtüntetett a bádogcső alkotja, melyet az F-fel jelelt nedves vászonnal, ezt pedig a g hüvelylyel burkolják; az utóbbira dugják az e feneket, melynek domborura esztergált felső szélébe illik a d henger. Az utóbbin van a homorura kivájt h alakzó. Az a csőbe öntött cementpép fölszinét h alakzónak leszorításával és körben való forgatásával alakítjuk ki. Midőn a cement fagyni kezd, a hengert a b fogók segítségével a csőről lehuzzuk. Az F vászon és a g burok a keményedő csövet eléggé megtartják. Ujabban olyan cementcsöveket is használnak, melyekben vas-váz van. Ilyenek a Monier, a Wünsch stb. féle csövek. A cementcsöveket még csinálják ugy is, hogy a cementhabarcsot mintába öntik és megfelelően alakított rudat nyomnak bele, vagy pedig domboru mintát használnak, melyre a cementhabarcsot rákenik és alakzóval kialakítják, mindkét esetben félcsövet kapunk, melyeket cementpéppel ragasztanak össze.
facsövek.
A facsövek leginkább négyszögletesek; ezeket keskeny deszkákból rójják össze. A gömbölyü facsöveket kerek fatörzsből készítik oly módon, hogy a fát kalán vagy csigafuróval kifurják. Hogy a facsöveket a gyors tönkrejutástól megóvják, befestik kátránynyal vagy olajos festékkel, célszerübb a kreozottal, kátrányolajjal, klórcinkkel v. más impregnáló folyadékkal való itatás. A deszkákból összerótt csövek réseit szurokkal, cementtel, lenolajragaszszal, kóccal v. mohával tömik be.
Mióta a gáz- és vizvezetékterén az ólomcsövek kiterjedt alkalmazást találtak, gyártásuk dolgában igen nagy változás állott be. Régebben az ólomcsöveket szalagokból készítették olyképen, hogy a szalagot összegöngyölték, szélét összeforrasztották, végül pedig tölcséreken áthuzva kisebb keresztmetszetre nyujtották. Jelenben az ólomcsöveket olvadt ólomból, v. megfelelő alakra öntött tuskóból sajtolják. E célból a megömlött ólmot (l. 2. ábra)

2. ábra. Az ólomcső-sajtó függőleges metszete.
A acélhengerbe öntik. Az acélhenger alját elzárja a K kölyü, melyet a viznyomásu H hengerbe illő D dugattyu végére erősítenek. A H henger aljához van erősítve az A hengerbe illő T tüsök, melynek szára áthatol mind a k kölyün, mind pedig a D dugattyun. Az O odor alsó szélének közepén levő G1 és G2 gyűrük a kinyomott ólmot megfelelő mértékre szűkítik. Ha a sajtó előtüntetett helyzetében a D dugattyu emelkedni kezd, a K kölyü az A hengerbe öntött ólmot a T tüsök és a G1 G2 gyűrük között cső alakjában kinyomja. Az A hengert körülölelő B köpenyt célszerü fűteni, hogy az ólom mintegy 120° C. meleg legyen, mert e hőmérsékletnél sikerül a sajtolás legjobban. Az O odort t1 és t2 sróftokok megeresztése utána viznyomásu h hengerben mozgó d dugattyuval föl is emelhetjük. Ha most a G1 G2 gyűrüket levesszük, a D dugattyut pedig visszanyomjuk, az A henger ujra megtölthető. Ezután a G1 G2 gyűrüket visszatesszük, az O odort leeresztjük és a t1 t2 sróftokok megkötése után az előbbi művelet folytatható. Az O odor és a H henger közti kapcsot alkotják az R1 R2 rudak, ez utóbbiak végén hosszanti rováttal ellátott srófmenet S1 S2 van. Ha a t1 t2 sróftokokat az F karral 90° alatt elfordítjuk, a t1 t2 sróftokok többé nem kapaszkodhatnak az S1 S2 sróforsók meneteibe, vagyis O odor és H henger szerves kapcsolata megszünik és O odor a leirt módon fölemelhető. Éppen így készítik az óncsöveket is.
Az ónos ólomcsövek.
Az ónos ólomcsövek alatt értjük azokat az ólomcsöveket, melyek vagy belül, vagy kivül, v. kivül és belül ónburokkal látvák el. Régebben ezeket a csöveket ugy gyártották, hogy az ólomcsövet olvadt ónon huzták keresztül és a csőre tapadt ónréteget huzó vasakon való áthuzással kisimították. Később Sebille Károly olyan sajtót szerkesztett, melynek segítségével egyszerre lehet az ónt és ólmot kinyujtani; mivel a kihülő ón repedéseket kapott, ez az eljárás se bizonyult jónak. Ujabban 200 mm. átmérőjü és 400 mm. magas ónburkolatu ólomhengert öntenek s ezt a leirt ólomcsősajtóban csővé nyujtják. V. ö. Karmanch und Heeren's Technisches Wörterbuch VII. kötete 1884. Hazánkban az ólomcsövek gyártásával Kantzer Kálmán budapesti gyára foglalkozik.
A réz, sárgaréz, bronz, tombak és egyéb rézötvénycsövek.
A réz, sárgaréz, bronz, tombak és egyéb rézöntvénycsöveket régebben csakis forrasztás segítségével készítették. E célból a cső vastagságának megfelelő szalag összeillő széleit kiélezték és vörös melegen tüsök fölött összehajlították. Az érintkező éleket pogány (kemény) forraszszal ellátva a csövet kemencébe teszik, hol a forrasz megömlik és a hézagokat kitölti, ezután a csövet tüsökre huzva a forrasz helyét kalapálással megtömörítik. Ha az eredetinél kisebb keresztmetszetü csőre van szükségünk, a megforrasztott csövet a 3. ábra

3. ábra. Rézcsövek gyártásra való huzóvas függőleges metszete.
módjára a d huzóvason áthuzzuk. A huzóvas és a C cső között van az a akasztóhoroggal ellátott tüsök. Régebben a csőnél hosszabb tüsököt használtak és ezt a csővel együtt huzták át a huzólyukon, de ez az eljárás nem bizonyult jónak, mert a nehéz tüsök a cső alsó felét jobban nyujtotta, de különben is kezelése bajos volt.
A forrasztás nélküli réz és rézötvénycsövek.
A forrasztás nélküli réz és rézötvénycsövek gyártása abban áll, hogy először rövid és vastag csövet öntenek, még pedig homok vagy vas formába, olajjal vagy mésztejjel bevont és jól kiszárított agyagbéllel; használnak vasbelet is. A megöntött csövet a huzópadba fogják a tüsök alkalmazásával a kivánt hosszuságra és bőségre nyujtják. Minden dugón a 2., 3. vagy 4. huzás után az agyag lágysága vagy keménysége szerint a csövet ki kell izzítani, nehogy törjön vagy szakadjon. Megkülönböztetnek lágy, középkemény és kemény csöveket. Az első fajtákat az utolsó huzás után még egyszer izzítják; a középkemény csövet az utolsó izzítás után még egyszer, a keményet pedig még kétszer vagy háromszor huzzák. A vörösrézcsöveket az izzítás után hideg vizben, a sárgarézcsöveket pedig magukra hagyva, a levegőn hűtik le. Mivel sem a rézből, sem ennek ötvényeiből öntött csövet forrasztó hőnek ki nem tehetjük, az egész eljárás sikerének alapja az, hogy a minták ugy legyenek előkészítve, hogy a megöntött cső kivül-belül egyenletes simaságu legyen, mert az egyenlőtlen, likacsos cső huzás közben szakad, v. szilánkok képződnek rajta, amelyek miatt nem használható.
Ujabb időben a réz- és rézötvénycsöveket hegerlik is. Mivel melegen csakis a tiszta vörösrezet és a rézötvények némely faját hengerelhetjük, ezt a módot csakis nagy átmérőjü csövek gyártására használják. Igen jók azok a réz- és rézötvénycsövek is, melyeket sajtolással készítenek. E célból vastag körkerek lapot vesznek és ennek közepét kilyukasztják, még pedig kisebb lyukra, mint aminő bőségü a gyártandó cső lesz. Ennek a lemeznek belső szélét hidraulikus sajtó több odorja és kölyüje segítségével mindjobban kiperemezik és kinyujtják, ugy hogy végül 200-400 mm. hosszu csövet kapnak. Ezt a csövet huzó padba fogják és a szükséges hosszuságra és bőségre nyujtják.
Legujabban a fémcsöveket, különösen a vörösrézből valókat, villamosság segítségével is kezdik gyártani, még pedig olyképen, hogy a fémfürdőbe (p. rézgálicoldatba) a cső hosszuságának megfelelő vas acélhengert tesznek és ezt a villamos telep negativ sarkával, a befüggesztett katódát (rézlap) pedig annak pozitiv sarkával kapcsolják. A villamos áram a fürdőt megbontja és a kiejtett fémet a betett hengerre rakja le. Hogy a lerakodó fém a hengerre ne tapadhasson, ennek felszinét grafittal vagy ólommal vonják be; ez a burkolat a hengert az elektrolita kémiai hatásától is megóvja. Használnak még viaszszal, parafinnal, stearinnal s más effélével bekent, tükörsimára esztergált és grafittal, bronzporral v. ólomfüsttel borított belet is. Elmore leedsi gyáros a lerakodó fém tömörítése céljából a képződő csövön ide-oda mozgó nyelveket vagy görgőket használ. Klein J. hazánkfiának találmánya szerint a hengerek csapjai keretbe foglalvák, az ide-oda tolt hengerek kemény köszörült üveglapon forognak és sulyuk a lerakódott fémet szivós szövetüvé ványolja. A 4. ábrában

4. ábra. Rézcsövek gyártása villamossággal.
a az anódát alkotó hengereket, h a köszörült kemény üveglapot t és i a hengereket összekötő fémkeretet jeleli. A kereteket a motorral összekötött C1 csiga és az s sulyt tartó C2 csiga szalagok segítségével mozgatja. Az i keretek az áramforrás negativ sarkával és a b fémlapok az áramforrás pozitiv sarkával vannak összekötve. Az áram bevezetésére az m2 illetve m1 drót szolgál.
A vascsövek.
A vascsövek közül legnagyobb fontosságuak az öntöttvasból és a kovácsvasból valók. Az öntöttvas-csöveket mai időben leginkább állva öntik, mert a fekvő cső formának belét igen bajos centrikus helyzetben megtartani, a megtámasztására való rögzító szögek pedig az öntvény egynemüségét befolyásolták. Baj az is, hogy a fekvő cső formában könnyebben marad salak, öntvény-tajték, kiszakadt homok, gázbuborék és más eféle, mely az öntvény tisztaságát befolyásolja. Ha állva öntjük a csövet, ezek a tisztátlanságok a vendégfejbe szállnak és igy ártalmatlanokká lesznek. A formák készítésére masszát vagy kövér homokot használnak és azokat jól kiszárítják, csak igen kis csöveket öntenek szárítatlan formákba. A hüvelyes csövet legcélszerübb ugy önteni, hogy a hüvely a forma alján legyen, mert a hüvely a tömítő anyag beverése, miatt sokat szenved. Régebben a csöveket ketté osztott 6 szögletes formáju szekrényekben formálták. Még ma is akadunk öntő műhelyekre, ahol ez az eljárás divik. A ketté osztott formaszekrényekben való formázás, a formaszekrényeknek a szárító kamrákba való be- és kiszállítása miatt sok időt kivánt és a forma belének centrikus elhelyezése nem mindig sikerül. A 40-es években az angol csőgyárak elkezdték a csövek állva való formázását hengeres formaszekrényekben, melyet öntőgödrökbe állítottak és a kész formát alul elhelyezett kályhából kiáradó égés termékekkel szárogatták ki. Amint az 5. ábra láttatja, a hengeres formaszekrény b karja az öntőgödör tartóján támaszkodik. Alul van a kályha, melynek gázai a szekrény belsején át áradnak ki és a szekrény oldalához tapadt homokot kiszárogatják. A 6. ábra

5. és 6. ábra. A csőforma szárítása és teljesen összeállított csőforma.
a teljesen összeállított formát láttatja. A szekrény belsejében van a bélváz, melyet megfelelő vastag agyagréteg burkol. A bélváz tartására való az e ajtó. A bél és a forma közti kiöntendő ürt fekete vonal tünteti elő. A forma elkészítésére megfelelő hosszuságu és alaku mintát vagy középpontosan vezetett dugót használnak. A mint a hüvelyt alakító alsó és a csövet alakító felső részből áll. Mind a kettőt a formaszekrénybe állítják és a kettő közti ürt homokkal kitöltik, azután a felső részt körülcsavarják és daruval kihuzzák, az alsót pedig az e ajtó kinyitása után távolítják el. A nagy és költséges minták helyett centrikusan vezetett dugókat is használnak és a formát rétegenkint a dugó feljebb-feljebb való állításakor készítik el. A kész formát grafitos vizzel befestik, hogy tűzálló legyen. Ezután következik az 5. ábrában előtüntetett szárítás. A csövek belét lyukacsos vasrácson vagy hosszanti rovásokkal ellátott vasrudakra kent agyagból készítik. Ilyen vázakat tüntet elő a 7-11, ábra.

7-11. ábra. Öntöttvas csövek gyártásához való bélvázak.
Ezekre a vázakra szalmakötelet csavarnak, ennek célja az, hogy kevesebb agyagra legyen szükség, hogy a bél az összehuzódó öntvény nyomásának engedjen és az agyag a bélváz gázelvezető nyilásait és csatornáit el ne zárja. A fölcsavart szalmakötél kiálló szálait gyengén leperzselik, azután agyagos vizzel megnedvesítik, végül pedig agyaggal bekenik és az agyagburkolatot alakzóval kialakítják. Az agyagburkot a csövek nagysága szerint 5-20 mm. vastagra készítik. A kész belet a szárító kamarában kiszárogatják; ha már elég száraz, fölszinét leegyengetik, a keletkező repedéseket pedig bekenik, azután grafitos vizzel befeketítik és befeketítés után ujból rövid ideig szárogatják. Az igy elkészített belet állítják a formába, gondoskodván a centrikus állásról és rögzítésről. Hazánkban ugyszólván minden vasöntő műhely készít csöveket, ezek közül kiválik berendezésének jeles volta miatt a Ganz és Társa cég kőbányai uti gyára Budapesten. V. ö. Ledebur A., Handbuch der Eisengiesserei 1883.
A kovácsvas csövek.
A kovácsvas csöveket huzzák vagy hengerlik. A vont vagy huzott vascsöveket (gázcsövek) megfelelő szélességü és hosszuságu vasszalagból készítik, melyet 6-8 m. hosszu lángallóban egyenletesen a hegesztő melegig izzítanak, azután a szalagnak a 12. ábra

12. ábra. Szalagvas huzórúddal.
módjára kikovácsolt végét (l. 13-14. ábra)

13. és 14. ábra. Vont csövek gyártásához való tölcsér hoszszanti metszete és előinézete.
öntöttvas tölcséren átdugják és (l. 15-17. ábra)

15-17. ábra. A vont csövek gyártására való huzópad keresztmetszete, felül- és oldalnézete.
huzópaddal áthuzzák. A huzópad az a állványból áll, mely a c láncdobokat tartja. A két láncdobot a b-vel jelelt gall lánc köti össze, a lánc a pad felső részén feszesen áll, alul pedig lazán függ. A huzópadnak azon a részén, amely a lángalló felé áll, van a g keret, melynek nyilásához dugják a 13-14. ábrabeli h tölcsért. A tölcséren átdugott vasszalag végére forrasztott i rudat (l. 12. ábra), d fogó szájába csiptetik, (18-19. ábra),

18. és 19. ábra. A vont csövek gyártásához való fogó.
a fogó két szárát pedig f csatló segítségével a gall lánc egyik szemébe akasztják. Ennek megtörténte után a mozgó lánc mintegy 0,4 m. sebességgel a szalagot átvonja a tölcséren s ha ennek bőségét jól választottuk, a két szalag összeérő széle egymáshoz heged. Ezután a gyártmányt ujra ízzítják és valamivel kisebb tölcsére huzzák át, e műveletkor a cső kissé nyulik és az érintkező részek teljesen összehegednek. Ha szükségét érezik, a csövet még 3-szor is hasonló művelet alá vetik, azután az egyengető padra teszik és fakalapács ütésekkel még meleg állapotában kiegyengetik, végül pedig az i rudat levágják. - A nagyobb méretü és a használatkor nagyobb nyomásnak kitett kovácscsöveket hengerlik, ezeket az u. n. hengerelt vascsöveket (forraló csövek) is vasszalagból gyártják, melynek két végét a 20. ábra

20. ábra. A hengerelt csövek gyártásához való vas szalag leélezve és összegöngyölve.
módjára gyalulógépen kiélezik (k - k), ezután egyik végét kissé begöngyölik és kellő izzítás után (l. 21-22. ábra)

21. és 22. ábra. A hengerelt vascsövek gyártásához való huzó-tölcsér oldal- és előinézete.
tölcséren áthuzzák; ennek az áthuzásnak az a célja, hogy a szalag k-k éle egymásra hajoljon, ezért a tölcsér belsejében megfelelő vájatot v alkalmaznak, mely a két élt a 20. ábrában előtüntetett módon (l) egymásra fekteti. A huzás után a csövet a hegesztő melegig fölmelegítik és (l. 23. ábra)

23. ábra. A csőhengerlő előinézete.
hengerjárattal meghengerlik. Ez a csőhengerjárat áll az o állványból, melyet r hajtókerék a motorral köt össze. A fogaskerékpárral hajtott p p öntöttvas henger nyílásába illik a t vasrud tartotta (24. ábra)

24. ábra. A csőhengerek keresztmetszete.
kérges öntésü vasdugasz. Ha most u irányból az izzó csövet a hengerek közé eresztjük, a dugó és a henger közé került eső egymásra fekvő szélei a hengerek nyomása következtében összehegednek. E művelet igen gyorsan történik. A hengerek bekapják a csövet és a másik pillanatban már az s váluba vetik, miközben a csőből kifrecsegő salak puskalövésszerü durranásokat okoz. Hengerléskor a hegesztendő rész felül legyen, hogy függőleges nyomás hasson rá. Hengerlés után a csövet ujból visszateszik a lángallóba és ha már kellőképpen izzik, megint átjártatják a hengerek között, akkor azonan nagyobb dugaszt vesznek. Ha a csövet kazánokban akarják használni (mint forraló csöveket), a 2-ik hengerlést még egy 3-ik, esetleg 4-ik is követi, hogy a hegesztés minden izében tökéletes legyen. Gázvezetés céljára elég 2-szeri hengerlés. A kihengerelt cső egyenetlenségeit ugy tüntetik el, hogy a vörös melegig lehült csövet kérges öntvényből gyártott éles élü gyűrükön huzzák át. Ezután mind a vont mind a hengerelt csöveket megfelelő méretekre levágják s ha szükséges, végeikre srófmeneteket vágnak, végül pedig viznyomással (20 atm.) kipróbálják. V. ö. Die Fabrication schmiedeiserner Röhren in Brezova in Ungarn. Berg- und Hüttenmännische Zeitung 1885. 529-533. oldal. Hazánkban Zólyom-Brezón van, Ausztriában Wittkowitz-ban.
Ujabban a Mannesmann-féle győgyártás keltett feltünést. Képzeljük el, hogy a vasat nem párhuzamosan egymás fölött fekvő, hanem egymást keresztező hengerek között járatjuk át, amint ezt a 25. ábra

25. ábra. A Mannesmann-féle csövek gyártása.
mutatja. A gyorsan forgó a-b hengerek a c vasat nemcsak előrehuzzák, hanem ferde állásuk miatt forgatják is. A hengerek alakja forgási hiperboloid, hogy a bedugott vasat ne egy pontban, hanem egy vonalban érintsék a hengerek. Abban az esetben, ha a c vas gyors előre csuszását megakadályozzuk, a hengerek e-f rovásai a vas fölszinéről lekaparják a vas-molekulákat és előre tolják, amint ezt a 25. ábra pontozott része tünteti elő, ily módon a tömörvas csővé alakul át és a vas rostszálai csavarodva helyezkednek el. A Mannesmann-féle eljárással lehet egészen zárt csövet is hengerelni. A vasnak leirtuk megmunkálására óriási erő kell. A Tapasztalat szerint a 25-50 mm. bőségü csövek kihengerlésére 1700-2000 lóerő szükséges. Tehát nagy gépek és a kazánok egész sorozata kellene, hogy tömör rudból csövet gyárthassunk; ami a találmány bukásával egyértelmü volna, mert a gyártmányt a befektetés és az üzletköltségek ugy megdrágítanák, hogy a mostaniakkal nem versenyezhetne. Ezért a feltalálók nagy lendítő kerékkel felszerelt kisebb gépeket használnak. A gyorsan forgatott lendítő kerékben is annyi erőt halmoznak fel, hogy kellő pillanatban a kivánt 2000 lóerőt leadhatja. Hogy a lendítő kerék a nagy sebesség (percenkint 100 m. kerületi sebesség) miatt szét ne szakadhasson, küllőit kovácsvasból, koszoruját pedig acéldrótból készítik, amelyet motóllaként csavarnak fel.
Mivel a csőgyártásnak ez a módja mindennemü izzón megmunkálható fémre, vagy ötvényére alkalmas, a gyártmány pedig a fém rostszálainak csavaros elhelyezkedése következtében 5-6-szor szilárdabb (30 mm. bőségü, 3,5 mm. vastag vascső 1700 atmoszféranyomás alatt bővült ki, de mégsem szakadt el); ez a találmány előbb-utóbb a mostani csőgyáraknak óriási versenyt fog okozni, de harcra kel a hengerművekkel is, mert a még mindig izzó cső összelapításával különféle tartókat készíthetünk.
Mannesmannék találmányát, mondjuk, a csavart csövek gyártását, már több gyár hasznosítja. A remscheidi (Westfalia) anyagyár után berendezték a komotau-i gyárat (Csehország), ezután következett a bous-i (Saarbrücken mellett) és a landore-i (Wales, Anglia). Az ötödiket rézcsövek gyártására a Heckmann testvérek Duisburgban rendezték be.
Csőágazásokhoz való alakos vascsöveket, nevezetesen a és egyéb alaku csöveket a vasanyag minősége szerint vagy öntik vagy kovácsolják. Az öntöttvasból valókat megfelelő minták segítségével beformázzák és azután kiöntik, a kovácsvasból valókat pedig lapos vasból kovácsolják ki. A merev fém-, agyag-, aszfalt- és cémentcsöveken kivül használnak még hajlékony csöveket is. Ezeket a csöveket, vagy jobban mondva tömlőket leginkább szerves anyagokból, ujabb időben fémből is készítik.
A gummicsövek.
A gummicsöveket kaucsuklapokból készítik, melyeket hosszu vasdrótra vagy csőre hajlítanak. A fölhajlított lap összeérő két széle a kaucsuk ragadós volta miatt összetapad. Miután ezt a csövet vékony, nedves vászonszalaggal körülcsavarták, 120-130° C. hőmérsékletü vulkanizáló kemencébe teszik. A művelet után a kemencéből kivett csőről a vásznat legöngyölítik és belőle a vasbelet kihuzzák. Gyártanak több réteg gummiból és erre csavart vászonból álló, továbbá drótbetéttel ellátott gummicsöveket is.
A guttapercha-csöveket ugy gyártják, mint az ólomcsöveket. A sajtó odorja által kinyomott csövet 15 m. hosszu, vizzel telt vályun eresztik át, és a vályu végén levő dobra tekerik. Üvegcsövek gyártását l. Üveg.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages