Emelet
Emelet, emeletsor, egy épületnek két födém közötti része. A föld szinéhez való helyzete szerint többféle E.-t különböztetnek meg, melyek alulról fölfelé menve a következők: 1. a pincesor vagy alagsor, mely egészen vagy nagyobb részében a föld szine alatt van, 2. az u. n. souterrain, ha az alagsor magasságának legalább fele a föld szine fölött van, s igy a lakásokul, raktárakul stb. is használható, 3. a földszint, mely lehet alacsony földszint, ha padozata a gyalogjáróval egy szinben van vagy csak kevéssel magasabb annál, és magas földszint, ha padozata l,50-2,50 méterrel magasabb a gyalogjárónál, 4. alulról fölfelé a földszint fölötti E.-sorok az 1-ső, 2-ik, 3-ik, 4-ik stb. E.-ek, melyek közül azt, melyben a legdiszesebb helyiségek vannak, s mely a homlokzat kiképzésében külön is lesz kiemelve - rendszerint az 1-ső E.-t - fő E.-sornak (franc. bel-étage) hivják, 5. a legfelső E.-sor a padlás, mely már a tetőszerkezetet foglalja magában; ha a padlás alsó részét lakásokul is lehet használni, akkor azt Mansard-nak hivják (hasonnevü francia építész után, ki azt legelőször alkalmazta, l. Mansard-tető), 6. néha a földszint az 1-ső E. közé, de bármely más két E. közi is egy u. n. fél E.-sort (entresol v. mezzanin) helyeznek, mely sokkal alacsonyabb a többi e.-eknél és szolgalakásokul, raktárakul stb. használtatik. Az E.-sorok számát nagyobb városokban az utcák szélessége szabályozza, de p. Budapesten 4 E.-nél több E.-sort nem szabad alkalmazni; Párisban 5 E.-et szabad egymás fölé építeni, mig a modern amerikai építészet 10, sőt több E.-soros házakat is épít. - E. geologiai értelemben a geologiai korszakok egyes szisztémáinak, formációinak kisebb, egymástól bizonyos jellegek alapján megkülönböztethető csoportja. A legmagasabb geologiai egység a korszak, azt különítik szisztémákra (formációkra), ezek mindegyikét rétegszakaszokra, a rétegszakaszt E.-kre, az E.-et rétegekre..
