Erdei facsemeték
Erdei facsemeték. Az erdei fanemeknek erdősítés céljára szolgáló fiatal fácskái: csemetéi. Megkülönböztetjük a vadon tenyésző s a mesterségesen tenyésztett és nevelt E.-ket. Az elsőket maghullás folytán erdei tisztásokon, nyiladékokon, az erdők világosabb helyein, a vetővágások területein (l. Vetővágás) találjuk, utóbbiakat pedig erdei csemetekertekben (l. Erdőkert) és faiskolákban (l. o.) nevelik. A vadon tenyésző csemetékhez sorozhatjuk még az erdősített területek sürü csemetéseiből kiszedhető csemetéket is. Ugy ezeket, mint a vadon tenyészőket ujabban már majdnem egészen kiszorították a nevelt csemeték s legfeljebb csak csomós ültetésnél alkalmaztatnak. Megkülönböztetjük az u. n. iskolázatlan és átiskolázott csemetéket. Az előbbieket 1 éves korukig magcsemetéknek nevezik, különben legfeljebb 3 éves korukig maradnak a csemetekertben. Az átiskolázott csemeték többszörös átültetés által erőteljesebbekké, zömök törzsüekké s erősen fejlett gyökérzetüekké válnak, 3-6 évig maradnak a faiskolákbank. A 2. m. magasságra nőtt fácskáknak suháng a nevök; ilyeneket erdei ültetésre már ritkábban használnak; de utak mellé fasornak, v. legelőkre árnyékot adó fának, valamint fátlan legelőknek legelő-erdővé való átalakításánál ilyenek is alkalmasak. Lombfacsemetéket a kiültetés vagyis erdősítés alkalmával sokszor a talaj szinével egy magasságban lemetszik (különösen sarj és középerdő hézagainak pótlásánál) ezek az ugynevezett csonkított csemeték.
