KÉVE
KÉVE, (kö-e-ve v. kö-ev-e) fn. tt. kévét. Kicsinyezve: kévécske. Általán kisebb vagy nagyobb csomóba kötött növényszálak, melyeket arattak, kaszáltak, metszettek, nyűttek, szakgattak stb. melyeket kötetlen állapotban s kisebb részletekben néhutt csomó-nak, néhutt pedig marok-nak hívnak. Búza-, rozs-, árpa-, zabkéve. Kévébe kötni az aratott nádat, kákát, kukoriczakórót. Kévébe kötni a vágott vesszőt, tövist, gazt. Kévébe kötni a nyűtt kendert, lent. Kévéket kötözni, összerakni, szekérre adni, hányni. Átv. ért. mindent egy kévébe köt, azaz mindent egyenlőnek, hasonlónak vesz vagy tart. Minthogy a kévének lényeges kelléke a kötés, igen valószinü, hogy gyöke egy a köt v. félzártan és tájdivatosan kět igének kö v. kě gyökelemével. A kö v. kě gyökből úgy fejlett ki a kö-ev-e v. kö-e-ve összehuzva ké-ve v. kév-e; mint a csö v. csě, sa, ba gyökökből a csö-e-ve v. csö-ev-e csév-e, sa-a-va v. sa-av-a, sá-va v. csáv-a. (szűcsök sós mosléka) ba-a-va v. ba-av-a, báva. Rokon hangokban egyezik vele a ,csomó‘ szó is. Finnül: kupo. A föntebbi hasonlat szerént képződtek: gyáva, káva, kába, csába, s több mások. Hogy köt máskép kět is, mutatják a tájdivatos kětény, kěczěle a szokottabb kötény, köczöle helyett; a régiségből pedig különösen a halotti beszédbeli: ketnie. A német is a kévét nem csak Garbe hanem Bund szóval is nevezi a binden törzsöktől; a latin manipulus-nak pedig a magyar marok felel meg, mely a kévének csak egy részét teszi, mivel a kéve több marokból összekötött csomó. Egyébiránt kéve, kepe szóval azonosnak is vétethetik. V. ö. KEPE.
