MIRTUS
MIRTUS, fn. tt. mirtus-t, tb. ~ok. Fa, vagy cserje, a húszhímesek seregéből és egyanyások rendéből. (Görög eredetü szó). A galléros mirtus (myrtus communis) virágai magánosak, levelei tojáskerekek, a kocsányoknál hoszszabbak. Mint melléknév jelent mirtusból, vagy mirtusról valót, pl. mirtus koszorú.
