Megütközés köve
Megütközés köve H. cúr miksól; g. lithosz proszkommatosz. A képes kifejezés egyrészt az útra, másrészt a kőre mint akadályra utal. A két kép eredetét tekintve rokon és ezért gyakran egybekapcsolódik (Péld 4,12; Mt 16,23; 1Jn 2,10). A kettős út képében Isten útjai a kegyesek számára egyenesek, simák (vö. Ézs 57,14), az istentelenek számára azonban veszedelmes akadályokkal vannak tele (vö. Mt 7,13k). Már Ézs 59,10-ben is ott van az elbotlás képe, amellyel Isten bünteti bűnös népét (vö. 59,2-8). Az Ézs 8,14 pedig határozottan arról beszél, hogy itt maga Isten lesz Izráel két háza számára olyan kő, amelybe beleütköznek, és olyan szikla, amelybe belebotlanak. Mindez azért történik, mert a két országrész nem számol Istennel, hanem saját emberi útjukon akarnak járni. Ugyanez fog történni a bűnössel is, aki gyanútlanul fog elbotlani istentelen éjszakai útja során (Péld 4,19; vö. Mt 24,39.50; Jn 1,10; 2Pt 2,12 stb.). Ez a bűnös pusztulásba vivő tudatlanság nem ismeri fel az akadályokat. Mindkét esetben maga Isten az, aki népének és a bűnös embernek a megbotlását okozza. Különösen hatásosan fejezi ki ezt az Ézs 8,14 képpárja, amely a megütközés köve mellett a kelepce, ill. csapda képét is használja (hasonló plasztikussággal mondja a Hós 13,7 Istent oroszlánnak és párducnak). Az Ézs 8,14 képe azért feltűnő, mivel a Zsolt 91,11k szerint Isten megvédi övéinek lábát a botlástól, Ézsaiás próféta szerint pedig ő az az erős kőszál (17,10), akiben mindörökre bízni kell (26,4; vö. 5Móz 32,4.15.18; és gyakran a Zsolt-ban). A kő tehát az ÓSZ-ben egyformán képe Isten szent haragjának és kegyelmes hűségének.
Az ÚSZ ezt a kettős gondolatot, hogy ti. Isten üdvösséget és kárhozatot is tud munkálni, tovább viszi. A Róm 9,32k és az 1Pt 2,6-8 egybeköti az Ézs 8,14-et az Ézs 28,16-tal, ahol Isten azt mondja, hogy a Sionra egy alapkövet helyez le, és aki hisz, az nem menekül. Pál apostol Izráel sorsából indul ki, mivel e nép számára Krisztus a megütközés kövévé vált. Az Ézs 28,16 szilárd köve, az Ézs 8,14 megütközés kövével kombinálva, a megütközés kövévé vált. A Róm 9-ben, a kontextusnak megfelelően, elsősorban az ítélet dominál, míg az 1Pt 2-ben, mivel itt a lelki ház építéséről van szó, az üdvösség momentuma a hangsúlyos. ARóm 9-ben az elbotlás oka egyrészt a zsidóság hamis üdvösség-szemlélete, másrészt pedig az, hogy a megfeszített Messiást félreismerték (1Kor 1,23). Így lett számukra éppen az »üdvösség sziklája« a »megütközés kövévé«. Természetesen ez a megütközés nem jelent örök kárhozatot. Erre Pál már a Róm 10-11 gondolatmenetében is utal.
Az 1Pt2-ben a kő sarokkő, amely az építkezésnek irányt ad, és alapként hordozza az épületet. Egyúttal azonban itt is fennáll a megütközés veszélye. Tehát csak egyetlen lehetőség van, élő kövekként be kell épülni a lelki házba, amely Krisztuson alapszik. Egyébként megbotlás, bukás következik be. Az 1Pt 2,6-8-ban ez a 3 folyamat elválaszthatatlanul egybekapcsolódik: 1. megbotránkozás Krisztusban; 2. ezért nem hisznek benne és így 3. pusztulás következik be. Mindkét hely hangsúlyozza, hogy ezt a kettős hatású követ maga Isten helyezte el.
VG
