konzisztens
konzisztens – ‘sűrű, tartalmas’; ‘önellentmondástól mentes, egységes’. – konzisztencia: ‘állag, alkat’; ‘sűrűség’; ‘következetesség, önellentmondástól való mentesség’.
Nemzetközi szópár a latin consistere (‘áll valamiből, helyt áll, fennáll’) ige folyamatos melléknévi igenevéből (consistens): con- (‘össze’) és sistere (‘felállít, megerősít’). Lásd még egzisztál, konzisztórium.
