gyalog
gyalog – ‘saját lábán ‹járva›, nem járművel’; ‘‹főnévként› gyalogos; ‹sakkban› paraszt, a legkisebb játékerejű 8 figura egyike’. Származékai: gyalogos, gyalogosan, gyalogol, gyalogság.
A szó gyal- töve finnugor eredetű: cseremisz jal, finn jalka, észt jalg, lapp juolge (‘láb, lábszár’). A szóeleji j ⇨ gy alakulás szabályos a finnugor eredetű szavaknál: lásd gyak, gyakran, gyógyul, gyökér. A ~ g eleme denominális névszóképző (lásd pl. kéreg, lovag). A főnévi jelentés lehet az elsődleges; ragtalan határozóként való használatára párhuzamot kínál a mezitláb, négykézláb.
