koldul
koldul – ‘kéreget, kunyerál’. Származékai: kolduló, koldulás, koldus.
A szócsalád kold- töve alighanem -d gyakorító képzős származék egy még elemibb kol- tőből, amely a ‘csavarog, kószál’ jelentéskörben a kalandozik, kórász, kóricál igéknek is alapja. A koldus valószínűleg a koldulós összevont alakja.
