ottomán
ottomán – ‘oszmán, török’: Míg élek, harcolok az ottomán hóddal (Zrínyi); ‘keleti típusú, díványszerű kerevet’: a háta mögött egy ottomán talál lenni a szoba közepén (Jókai).
Nemzetközi szó a török birodalom alapítója, I. Oszmán szultán nevének arab Utman formájából; ez növendék kígyót jelentett. A bútornév az ottomán dívány szókapcsolatból önállósulhatott.
