szuper-
szuper- – ‹idegen összetételek előtagjaként› ‘fölötti, fölötte lévő’; ‘meghaladó, túllépő’ ; ‘különleges méretű, arányú’: szuperegó, szuperlektor, szuperrevízió; szuperszekréció, szuperszonikus; ‘szuperprodukció, szupermarket, szupersztár.
A ~ a latin super (‘fölött, fölé’) megfelelője, rövid forma a superus (‘felső’) melléknévből; az utótagok eredetéről lásd a megfelelő szócikkeket. Lásd még szoprán, szuperintendens, szuperlatívusz, szupra-, szupremácia, szuverén.
