elég
elég – ‘elegendő, kellő ‹mennyiség›’; ‘a kellő mértékben’: elég nagy. Származékai: eléggé, elégség, elégséges, elegendő, elégtelen, elégtelenség, elégedik, elégedett, elégedetlen, elégedetlenkedik, elégít, elégül, elégületlen, elégszik, elégel.
Bizonytalan eredetű szó; talán az elő főnév el- tövéből ered -ig, -ég határozóraggal, vagyis ‘az elejéig, teljesen’ jelentése fejlődött így: ‘a szükséges mértékig’. Határozói jelentése másodlagosan alakult ki.
