kondít
kondít – ‘‹harangot› megszólaltat’: Én árva fejemnek egyet sem kondítnak (népballada); ‘‹harang vagy óra ütője› megszólal, jelez’: éjfelet kondít. Származékok és kapcsolt szavak: kong, kongat, kondul.
Hangutánzó eredetű szócsalád; alakilag a bong, cseng szavakéval azonos felépítésű.
