kilincs
kilincs – ‘ajtó, ablak zárjának fogantyúja’. Származéka: kilincsel.
Vitatott eredetű szó. Alighanem az ófrancia clinche főnévből alakult, amely viszont egy frank szóból, a német Klinke (‘kilincs’) feltehető előzményéből ered; ezek a ~ fémes csengését idéző hangutánzó szavak. A magyar szó valószínűleg vallon telepesek nyelvéből ered; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő magánhangzó oldotta fel. Kevésbé valószínű, hogy a ~ belső, hangfestő eredetű, a kallantyú s távolabbról a kalimpál, kalandozik rokona, amely hangrendi átcsapással keletkezett.
