Áron
Áron – ('megvilágosodás') Amrám fia a Bibliában (Kiv, Szám, 1Krón), Mózes bátyja s utóbb segítőtársa, amidőn az a zsidó népet kimenekítette Egyiptomból. Isten mintegy tolmácsnak rendelte őt nehéz beszédű bátyja mellé; a Fáraó előtt ~ mutatta be a kígyóvá változó bot csodáját. Míg Mózes a Sínai-hegyen időzött, ő engedett a nép követelésének, és aranyborjút formázó bálványszobrot öntött nekik; egy más alkalommal húgával, Mirjammal együtt elégedetlenséget próbált támasztani a nép között fivérük ellen. Mózes mégis őt szentelte fel, mégpedig az Úr kifejezett parancsára, főpappá; Isten azáltal is kimutatta ~ iránti kedvezését, hogy a száraz vesszőn, amelyet az parancsára a szentélybe helyezett, estéről reggelre levelet, virágot és termést fakasztott. – Talányosnak tetszik, miért tünteti ki Isten oly feltűnően a kegyeivel a „bálványállító” ~t. Az eset arra vall, hogy Jahve isten bika (vagy bikaborjú) alakjában való tisztelete eleinte általános volt a zsidóság körében; a zsoltárokban is olvassuk róla, hogy „felemelkedett szarva dicsőséggel”. A jóval későbbi eredetű tilalom, amely az istenség ábrázolására vonatkozott, arra ösztönözte a szövegek papi átszerkesztőit, hogy az eseményt elítélő felhangokkal tálalják (Isten méltatlankodik, Mózes szétzúzza a szobrot), ugyanakkor az ennek ellentmondó elemeket is megtartották a hagyomány iránti tiszteletből. – Madách Mózes c. drámájában ~ már a történet elején a nép vezére és szószólója, amikor a címszereplő még egyiptominak tudja magát, s utóbb ő megy követség élén Midiánba, hogy Mózest hazatérésre bírja.
