Csongor
Csongor – „ifjú hős”, Vörösmarty Csongor és Tünde c. drámájának egyik címszereplője. Az eszményi leány, „a dicső, az égi szép” nyomán minden országot bejárt már, amikor a virágzó tündérfát megtalálta, és megszabadította a tövéhez kötözött Mirigy boszorkányt. Megtudta tőle, hogy a fa éjjel beérő almáit hajnalra valaki mindig leszedi, mert őrzőit lenyűgözi az álom, s úgy döntött, hogy az éjjel ő fog őrködni. Így találkozott a gyönyörűséges Tündével, aki már régóta őrá vágyott, s boldog ölelkezésben töltötték az éjt, ám a lánynak hajnalra vissza kellett térnie Tündérországba. ~ előtt egy cél lebegett immár: utána menni, föllelni a tündérleányt. Vándorútján társául szegődött a bohókás paraszt, Balga, célja felé hol segítették, hol akadályozták az ördögfiókák, Kurrah és társai, legfőképp pedig Mirigy törekedett céljától eltéríteni, s ehhez eszközül Ledért is felhasználta. Hosszas bolyongás és temérdek tévelygés után a szerelmesek végül megtalálták egymást, mégpedig ott, ahonnan ~ vándorútja elindult. – Bár a színlap szerint a cselekmény „a pogány kunok idején” játszódik, ideje és tere valójában a népmeséké. ~ról annyit a darabból is megtudunk, hogy királyfi. Modellje a híres Árgirus királyfi volt, Gyergyai (Gergei?) Albert XVI.századi széphistóriájának címadó hőse, amely mű viszont világszerte ismert ősi mesemotívumra épült. Párjával, Tündével együtt ~ eszményített hős, szerelmük minden földi salaktól mentes, éteri magasságban lebegő érzelem. Maga ~ Vörösmarty rejtező önképe is, ha elfogadjuk, s el kell fogadnunk, hogy Tündében a költő a reménytelenül szeretett Perczel Etelkát idealizálta. Ezt a véleményt támogatja 1825-ben írt Börzsönyben c. verse is, amelyben a boldogokat elszámlálva így szól magához: „Csak te, Csongor, csak te nem vagy az.” A költő humora jóvoltából egyébként ~ semmiképp sem vértelen ábrándkép: Balgával, Miriggyel vagy az ördögfiókákkal szólva igen erőteljes népi fordulatokat használ, és bár Tünde igézetében járja a világot, a szemét rajta felejti a darab más nőalakjain is.
