Dorottya
Dorottya – vénkisasszony, Csokonai azonos című vígeposzának hősnője. Hatvanöt évesen, és még mindig férfira éhesen farsangozott a kaposi megyebálon, ahol Carneval herceg és a nász istensége, Hymen a nemrég férjhez ment hölgyek és a pártában maradottak nevét olvasta fel, az utóbbiak nagy bánatára és restelkedésére. Eris, a viszály istennője egy fánkban férkőzött ~ba, és ő hasonszőrű öreglányok vezetésével zendülést támasztott a házasságtól vonakodó férfiak ellen. Sok-sok hajadon dáma állt melléje, elfogták Carnevalt, és Hymentől a mátrikulát követelték, hogy elégethessék. Az ellentábor feje, a daliás Opor furfangosan harcképtelenné tette ~t, a dámák mégis megszerezték az anyakönyvet, s már Carneval férfiasságára fenték a kést, amikor egy vaklárma folytán a foglyok megmenekültek. A harc még folyt volna tovább, de a szerelem istennője és a gráciák csodát tettek: ~t ifjú hajadonná változtatták, aki aztán egybekelt Oporral; a többi dáma ugyancsak meglelte párját. – Nem jellem ~, hanem csúfondáros torzkép. Bizony nem a jó ízlés csúcsa az önhibájukon kívül pártában maradtakon csúfolódni; a galamblelkű Fazekas Mihály, aki pedig jó barátja volt a költőnek, meg is rótta őt ezért. Az egész mű komikuma annak a vaskos, időnként a trágárság határát súroló kollégiumi humornak a jegyeit viseli magán, amelyet Csokonai diákként sajátított el, amellyel virtuóz módon tudott bánni, és amellyel a somogyi nemesi udvarházak férfitársaságaiban mindig nagy sikert aratott. A költő a befejezés deus ex machinájával igyekezett kiengesztelni a hölgyeket, akiket esetleg megbántott a tréfa sikere érdekében.
