Fabrizio del Dongo
Fabrizio del Dongo [fabríció] – pármai nemes ifjú Stendhal A pármai kolostor c. regényében. A napóleoni háborúk első évében született; apja konzervatív osztrákpárti főnemes volt, őt azonban nagynénje, Gina nevelte, egy forradalmár özvegye, a későbbi Sanseverina hercegné, bonapartista szellemben. ~ siheder fővel az Elbáról visszatért Napóleon csapatai után indult, és belekeveredett a waterlooi csata forgatagába. Pármába hazatérve egy ideig bujkálnia kellett. Családja kívánságára teológiát végzett, mert főpapi rang várt rá, ő azonban szerelmi botrányba és gyilkosságba keveredett, s ezért börtönbe került. Halálosan beleszeretett a börtönigazgató lányába, Clelia Contiba, noha csak messziről láthatta s titkon válthatott jeleket vele. Nagynénje, aki valójában szerelmes volt daliás unokaöccsébe, megszöktette a börtönből, de ~ biztos külföldi menedékéből is hazavágyott Clelia miatt. Parma hercege, Sanseverina hódolója a hölgy kegyeiért cserében megszüntette az eljárást ~ ellen, és kinevezte érseki helynöknek, Clelia pedig feleségül ment egy márkihoz. ~t egyházi karrierje kötötte le, prédikációira tódultak a hívek, s megjelent Clelia is; találkoztak, s a szerelem újra fellángolt köztük. Clelia három éven át fogadta éjszakánként szerelmesét, s gyermekük is született. ~ nagyon vágyott a fiát látni, a gyermeket ezért betegség ürügyével kicsempészték a házból, de az valóban megbetegedett és meghalt. Anyja néhány nap után belehalt bánatába. ~ rangját feladva a karthauziak pármai kolostorába vonult, s egy év után ő is követte szeretteit a halálba. – ~ büszke és szenvedélyes lélek, valódi romantikus hős, de az író szenvtelenül, pontos megfigyelőként írja le őt és környezetét is, amitől ez a jellem még meggyőzőbben és erőteljesebben áll az olvasók előtt.
