Fanni
Fanni – szomorú sorsú fiatal nemes lány, Kármán Fanni hagyományai c. regényének címszereplője. Korán árvaságra jutott, apja és mostohaanyja szigorral és szeretet nélkül nevelték, mostohanővérei mellett a Hamupipőke sorsa jutott neki. Egyetlen barátnője volt, egy nyomorba jutott özvegy báróné, aki kiművelte lelkét és szellemét. ~ utóbb ismeretséget kötött egy T-ai Józsi nevű úri modorú, művelt fiúval, aki a házukba is bejáratos lett. Amikor azonban az apa megtudta, hogy a fiatalokat heves szerelem fűzi egymáshoz, a lányát a legszigorúbban eltiltotta a minden rang és vagyon híján való fiatalembertől. A válás ~t súlyosan megviselte. Elköltözött a faluból kedves barátnője is, a család szüntelen szemrehányásokkal halmozta el, a társaságban kiközösítették; a bánat rövid idő alatt sírba hervasztotta az érzékeny lelkű leányt. – A gyengéd, szelíd kedélyű ~ fájdalmas története levelek és naplóbejegyzések nyomán bontakozik ki; ebben és az érzelmesen mélabús alaphangban a Werther-történet ihlető hatása sejthető. Egyebekben a figura is, a környezet rajza is eredeti és egyéni. A magyar szentimentalizmus első és máris erőteljes remeke az írás, és olyan hitető, hogy sokáig valóban egy nő alkotásának vélték – az író ugyanis az elhunyt lány által ráhagyományozott feljegyzések kiadójának tüntette fel magát, ami szokásos fogás volt a kor irodalmában.
