Fejenagy
Fejenagy – falusi kovács, a címszereplő Petőfi A helység kalapácsa c. eposzparódiájában, aholis a cím ~ állandó eposzi jelzője. A kovács az özvegy korcsmárosnénak, az ötvenöt éves Erzsóknak tette a szépet. Egy este a templomban elaludt, s régi haragosa, Harangláb, „a fondor lelkületű egyházfi” az istentisztelet végén bezárta, a kocsmában pedig rábeszélte „a helybeli lágyszívű kántort”, hogy használja ki az alkalmat, s vallja meg rég titkolt szerelmét a szemérmetes Erzsók asszonynak. Csakhogy ~ lemászott a harangkötélen, a kocsmába ment, s a szerelemvallás közben meglepett kántort istenesen döngetni kezdte. A kántor ijedtében rávallott felbujtójára, s most Haranglábnak gyűlt meg a baja a felhevült szerelmessel. A kovács segítségére sietett Csepű Palkó, „a tiszteletes két csikajának jó kedvű abrakolója”, s rövidesen tömeges lett a verekedés. Bagarja csizmadia, „a béke barátja” fellármázta a bírót, a kisbírót és a kántor feleségét, az „amazontermészetű” Mártát, s együttesen rendet teremtettek. Márta asszony alaposan helybenhagyva hazavonszolta csapodár urát, a bíró pedig ~ uramat mint békebontót kalodába csukatta. – Akárcsak a mű többi szereplői, akik hozzá hasonlóan eposzi jelzőket hordoznak, ~ igen köznapi ember, egy igen köznapi falusi csetepaté „hőse”. Éppoly kevéssé hasonlít a valódi eposzi daliákra, ahogy szerelme tárgya a gyönyörű hercegkisasszonyokra, s fellépésében sincs több méltóság, mint amennyire kisszerű az ármány, amit ellene szőttek. Alakjával, illetve az egész művel az ókori mintákat szolgaian követő romantikus epika dagályosságát akarta nevetségessé tenni a huszonegy éves költő.
