Ferenc
Ferenc – tanyasi paraszt Móra Ének a búzamezőkről c. regényében. Orosz fogságból hazatérve árván találta kisfiát. A szomszéd tanya öreg gazdájának, Mátyásnak elmondta, hogy annak fiával, Rókussal együtt szöktek a fogolytáborból, és Rókus az ő szemeláttára halt meg. Az öreg összeboronálta özvegyen maradt menyét, Etelt az ugyancsak özvegy ~cel, aki igen ügyes gazda volt, s együtt szép darab földön gazdálkodhattak. Már közös gyerekük is volt, amikor levél jött Rókustól, Tatárföldről: mégis életben maradt, haza szeretne jönni, de váltságdíj kellene, sok pénz. Ferenc elrejtette a levelet, s a következőt is, de a harmadik már Etel kezébe jutott; az asszony esze megbomlott, kútba ölte magát. ~ a gazdálkodásban, gyarapodásban keresett feledést, de lelkiismerete nem engedett nyugtot neki, őt is látomások lepték meg, és végül felakasztotta magát. – A regény alapötletét valós események adták, amelyekről az író 1925 nyarán egy régészeti ásatás alkalmával hallott a közeli tanyán. Kazi Ferenc megözvegyülve elvette a hősi halottnak nyilvánított Király Antal özvegyét. A halottnak hitt férj majd tíz év múltán hírt adott magáról, és hamarosan haza is tért. A valóságban a helyzet békésebben oldódott meg, az asszony visszatért első férjéhez, a második házasságot felbontották, és Kazi Ferenc is talált új feleséget. A regénybeli tragikus kifejlet művészileg és eszmeileg is indokoltabb. Művészileg, mert ~ maga tragikus vétket követett el: hagyta éhen halni bajtársát, Rókust, hogy utolsó falatjaival magát megmentse. Igaz, a vélt halott életre kelt, de ez a bűnt nem teszi jóvá, sőt épp ez vezet további bonyodalomhoz s végső soron tragédiákhoz. Eszmeileg pedig azért, mert a háború felelős az egész bonyodalomért, s a háború maga a kor nagy tragédiája, s ezt helyénvaló a következményeiben is felmutatni.
