Gargantua
Gargantua – derék óriás Rabelais Gargantua és Pantagruel c. regényében. Grandgousier dipsodesi király fia volt, és anyjának, Gargamelle-nek a füléből pattant elő. Apja gonddal taníttatta a jó eszű ifjú behemótot; Párizsban nem a maradi egyetem formálta ~ elméjét, hanem a humanista Ponokratész mester szabad szellemű, sokoldalú, elméletre és gyakorlatra egyaránt kiterjedő nevelése. Hazájába térve ~ azt háborúban találta a szomszéd országgal; a túlerőben lévő és már-már diadalmas ellenséget szinte egymaga zúzta szét hatalmas erejével, de a legyőzöttekkel emberségesen bánt, kardcsörtető királyukat, Picrochole-t is csak azzal büntette, hogy szántás-vetésre kényszerítette. Húsvagdaló János fráternek, aki a sok mihaszna szerzetes közül egyedül segítette a honmentő harcban, apátságot alapított, ahol a barátok családi közösségekben élhettek az ártatlan testi és szellemi élveknek. (Ez a telemai apátság az első utópiák egyike, az ember eredendő jó hajlamainak elvén alapul.) Atyja halála után ~ népének kiváló uralkodója lett; testi és szellemi étvágyát fia, Pantagruel is örökölte. – A feneketlen bendőjű óriás jól ismert, valószínűleg kelta eredetű középkori figura volt, ~ neve is falánkot jelent (garganta spanyolul 'torok'); ennek komikus lehetőségeit Rabelais is kiaknázta. Ám számára fontosabb, hogy a testi és szellemi mohósággal megáldott, előítéletektől szabad, mindent lebíró reneszánsz embert mintázza meg benne, aki ismeri és használja erejét, de nem él vissza vele.
