Goriot apó
Goriot apó [gorio] – francia polgár, Balzac azonos című regényének hőse. Mint lisztkereskedő és tésztagyáros a napóleoni háborúk idején hadiszállítással és spekulációkkal nagy vagyont szerzett, de mindenét két lányára, pazarolta, nagy hozománnyal egy arisztokratához ill. egy pénzbáróhoz adta őket; így lett belőlük Anastasie de Restaud és Delphine Nucingen. Ő maga megtakarított pénzével egy szegényes penzióban húzta meg magát. Lelketlen és erkölcsileg is lezüllött lányai szégyellték alacsony származású, csiszolatlan modorú apjukat, palotáiknak csak a hátsó lépcsőházába engedték be. Ha titkon meglátogatták, csak azért, hogy megmaradt pénzét is kipumpolják belőle. A végleg kifosztott öreget halálos ágyán is magára hagyták; lakótársa, az ifjú Rastignac kísérte ki a temetőbe, lányai csupán címeres hintóikat küldték el üresen. – ~ a mértéktelen és kritikátlan apai szeretet áldozata. Mondhatnánk, hogy ő az a Lear király, akinek nincs Cordeliája, csupán Gonerilje és Reganja. Ám az a különös, hogy a szerencsétlen öreg nem érzi áldozatnak magát; torz gyönyörűséggel tékozolja utolsó fillérét is az imádott két szörnyetegre, és igazán abba hal bele, hogy már nem tud többé segíteni rajtuk, amikor életük zsákutcába kerül.
