Izolda
Izolda1 – az „aranyhajú Izolda” (francia nevén Yseult), ír királylány Gottfried von Strassburg Trisztán és Izolda c. lovageposzában. Beleszeretett Trisztánba, aki először Tantrisz álnéven, súlyos sebbel vetődött Írországba, majd utóbb megkérni jött őt királya, Marke számára. Amikor a dalia hajón cornwallba vitte, tévedésből szerelmi bájitalt ittak, s a vágy azonnal ölelkezésre bírta őket. ~ a király felesége lett, de továbbra is sűrűn találkozott szerelmével. Marke gyanúját női furfanggal sikerült sokáig elaltatnia, még az istenítéleten is kifogtak, ám a király végül mégis elűzte őket az udvartól. Egy ügyesen megrendezett jelenettel ~nak sikerült ismét elhitetnie Markéval, hogy ártatlan, s visszatérhettek, de gyötrelemes volt egymással s mégsem egymáséi lenniük; Trisztán elbújdosott, és ~ már csak holtan látta viszont. – ~ még Trisztánnál is kevésbé középkori karakter: csak szenvedélyes szerelmének él, sem a vérségi kötelék (Trisztán megölte volt nagybátyját, Morholtot), sem a kötelező szemérem, sem a házasság szentsége, sem az istenítélet komolysága nem térítheti el ettől. Mindezek mögött ugyan babonás elem, a varázsital leküzdhetetlen hatása alatt áll, ám ezt bízvást tekinthetjük a szenvedély metaforájának. ~nak nincs belső küzdelme, csak a külső akadályokat kell legyőznie, és nő lévén, ehhez a furfang a fegyvere. Amint Trisztán meghal, azonnal követi, életének nincs értelme többé. A történetből, annak lényegére redukált drámai szövegkönyve alapján, Wagner talán legnagyszerűbb zenedrámáját alkotta meg.
