Jean Valjean
Jean Valjean [zsan valzsan] – hányatott sorsú főhőse Hugo A nyomorultak c. regényének. Favágó volt, s ifjú korában éhező családjának kenyeret lopott, ezért ötévi gályarabságra ítélték. Sorozatos és sikertelen szökési kísérletei miatt 1795 és 1815 között tizenkilenc évet töltött rabságban. Szabadulása után nem talált munkát; egy püspök befogadta éjszakára, s ő másnap ellopta az ezüstjét. Elkapták, de a püspök igazolta, hogy ajándékba adta a holmit; ez új útra terelte ~ életét. Visszatért szülővárosába, Montreuil-sur-Merbe, s Madeleine apó néven felvirágoztatta a város hagyományos műgyöngyiparát. Vagyont szerzett, sokat áldozott jótékonyságra, személyes bátorságával életeket mentett meg, s érdemeiért polgármesternek választották. A város rendőrfőnöke, Javert azonban felismerte benne az egykori fegyencet, s mint visszaesőt elítéltette. ~ most már ügyesebben szökött meg, halála látszatát keltve; magához vette a kis Cosette-et, ahogy anyjának, Fanchette-nek megígérte, mielőtt az meghalt, és Párizsba költözött vele. Javert itt is nyomára bukkant; ~ egy zárdába menekült, ahol kertész lett, a lányka pedig zárdanövendék. Felnővén Cosette megismerkedett egy szegény diákkal, Mariusszel, s szerelem szövődött közöttük. Sok viszontagság után összeházasodhattak, ~ nagy hozományt adott, de Marius nem volt hajlandó érintkezni vele, mert értesült gályarab múltjáról. Később megtudta, hogy az 1830-as forradalom napjaiban ~ saját élete kockáztatásával mentette meg az övét, de már csak a halálos ágyán tudta bocsánatát kérni. – ~ hányatott életét, végletes fordulatokban bővelkedő sorsát a valóság és a romantikus képzelet elemeiből szőtte az író; alakjában a szegények igazságát, az ember erkölcsi tökéletesedésének lehetőségét példázta, egyben a társadalmi korlátok, az igazságszolgáltatás torzsága, az emberi önzés és az előítéletek ellen emelt szót, amelyek a legnemesebb törekvéseket is elgáncsolják.
