Joó György
Joó György – szegény paraszt, Móricz A boldog ember c. regényének elbeszélője és központi alakja. Nehéz, küzdelmes gyermekkora és legénykora volt, a maga erejére hagyatva kellett fenntartania magát és özvegy édesanyját, ritkán telt többre a betevő falatnál. Élte a magafajták dolgos életét, nem lázadt, de megtanult védekezni, kitérni a rosszakarat útjából. A „boldog békeidők” akkor értek véget, amikor végre eljutott a létbiztonságig, és megházasodott: kitört a világháború, katonának kellett menni, utóbb pedig a falusi szegények élete egyre nehezebb lett, különösen a harmincas évekre. – Az író egy magosligeti rokona, Papp Mihály parasztember feljegyzett elbeszéléséből írta meg aránylag csekély írói formálással ezt a dokumentumregényt. Az egyedi élet szinte magától lett tipikussá benne. A létharc sok magyar szegényparasztban fejlesztett ki hasonló tulajdonságokat: erő, szorgalom, élelmesség, tisztesség. ~ nek egy nagy egyéni többlete van: a belső derű, a letörhetetlen optimizmus, az az adottság, hogy a legcsekélyebb dolgokban is meglelje az okot az örömre, a boldogságra.
