Kékszakáll
Kékszakáll – herceg, gróf vagy báró, akinek több felesége tűnt el titokzatos módon; a bátor nő, akit utoljára feleségül vesz, rájön a titok nyitjára: ~ megölte előző asszonyait. #t is ez a veszély fenyegeti, de ravaszságával vagy rokonai (apja, bátyjai) segítségével megmenekül, a brutális asszonygyilkos pedig elnyeri büntetését. Ez a történet a kora középkor óta élt a francia, főleg breton népmesékben, s ezen a szinten is bizonyára sokfelé terjedt (lásd Molnár Anna); már a VI. században följegyezték Szent Gildas püspök legendájában. (Itt egy Conomor nevű gróf minden asszonyát megöli, mihelyt az állapotos lesz; az utolsót, Triphinát a szent püspök feltámasztja.) Az európai irodalmi köztudatba a francia Perrault emelte 1697-ben megjelent mesegyűjteményében. A Kékszakáll (Barbe-bleu) c. mese címszereplője Raoul de Cormontois gróf, aki jóslatot kapott, hogy egy kíváncsi asszony fogja vesztét okozni. Ezért minden újabb feleségét próbára teszi, s mert kíváncsinak bizonyulnak, megöli s elrejti őket. Végül egy Isaure nevű parasztlányt vesz el, aki felfedezi elődei holttestét, de mielőtt ő is a sorsukra jutna, fivérei és szerelmese megmentik. Sok színmű és zenemű született a témából napjainkig; az elmúlt száz évben a véres, brutális mozzanatok már inkább háttérbe szorultak. Maeterlinck Ariane és Kékszakáll c. drámájában Ariane kiszabadítja rabságban sínylődő öt elődjét, de azok végül inkább gazdag, öregedő zsarnokuk mellett maradnak. Balázs Béla A kékszakállú herceg vára c. egyfelvonásos színműve szimbolikus: a vár a férfi lelke, amelyben régebbi szerelmeinek eltemetett, mégis élő emléke él bezárva. Judit, az új asszony kikényszeríti szerelmesétől, hogy minden titkát tárja fel előtte, de ezzel kihuny a férfi szerelme, és Judit is az „álomasszonyok” közé kerül. Ennek a műnek nyomán keletkezett Bartók világhírű zenedrámája; a korábbi megzenésítések közül kiemelkedik Grétry és Dukas operája, valamint Offenbach operettje. Chaplin Monsieur Verdoux c. filmje is ezt a témát dolgozza fel a fekete humor jegyében.
