Lancelot
Lancelot – teljesebb nevén Lancelot du Lac [lanszölot dü lak], a Kerekasztal körének (lásd Artus) legnevesebb lovagja. Középkori verses regények (Ulrich von Zatzikhofen, Chrétien de Troyes és egy 13. sz. névtelen), egy ugyancsak anonim prózaeposz és Malory regénye szerint Ban de Benoic király fia volt; csecsemő korában ellopta (vagy egy tűzvészből kimentette) a Tó Hölgye, Viviane tündér, és a tó mélyén (vagy a tó szigetén) nevelte föl, innen a „du Lac” ('tavi') név. ~ tizenöt évesen indult lovagi kalandjaira, számos hőstettet vitt véghez, és illusztris tagja lett a Kerekasztal lovagi körének. Férfias varázsával és szenvedélyes természetével számos nő szívét megnyerte (lásd Elaine2); a későbbi kiváló lovagot, Galahadot is ő nemzette. Egy ízben megszabadította Ginevra királynét az álnok Meleagant kezéből; lovát elveszítve egy törpe bűvös szekerén üldözte a nőrablót, s ezért egy időre ráragadt a „szekérlovag” csúfnév. A királynőt és szabadítóját ellenállhatatlan szerelem űzte egymás karjaiba; az addig gáncstalan lovag szembekerült királyával és lovagtársaival. Hölgye védelmében ~ fegyvert fogott; ez a keserű és dicstelen háború közvetve Artus halálához és az egész lovagi kör lassú felbomlásához vezetett. A szomorú következmények láttán ~ klastromba vonult. – Ulrich műve még nem tud a hűtlenségi históriáról, szerinte ~ békés öregkort ért meg szép felesége, Iblis oldalán. ~ és Ginevra végzetes szerelméről Dante is megemlékezett az Isteni színjátékban Paolo és Francesca da Rimini epizódjában. – A középkor számára ~ alakjában a lovagi nőtisztelet fordul át a gáttalan szerelmi szenvedélybe, ami a keresztény és a lovagi morállal s az ő esetében a hűbéri kötelékkel egyaránt összeütközésbe kerül; ellentétben Trisztánnal neki a varázsital sem szolgál „mentségül”. Ezek az ellentétek azonban csak az újkori művekben jelennek meg mint ~ lelkének belső konfliktusai, Tennyson Király-idilljeiben, E.A. Robinson Lancelot és L. Binyon Arthur c. drámájában. Cocteau A kerekasztal lovagjai c. színműve, Erskine Galahad c. regénye és Szerb Antal Szerelem a palackban c. elbeszélése a lovagot és környezetét humorosan vagy ironikusan prezentálja.
