Lotte
Lotte – az ifjú Werther balsorsú szerelmének tárgya Goethe Werther szerelme és halála c. regényében. Egy sokgyermekes tiszttartó tizenkilenc éves lánya volt, mikor a közeli Wahlheimben „remetéskedő” címszereplővel megismerkedett. A szép, gyengéd és derűs kedélyű lányban rokonszenv ébredt az ifjú iránt, de szerelemre nem gondolt, hiszen menyasszonya volt a derék Albertnek, akihez rövidesen feleségül is ment. Átmeneti, önként vállalt „száműzetés” után Werther visszatért és rendszeres vendége lett a háznak. A becsületes ~ érezte, hogy hódolójának szenvedélye visszhangot kelt az ő szívében is, és előbb gyengéden, majd egyre erélyesebben igyekezett őt távozásra bírni. Mikor egy óvatlan pillanatban egymás karjába borultak, ~ végleg eltiltotta magától az ifjút, s az még azon az éjszakán véget vetett életének. – ~ a tökéletes preromantikus hősnő: lelke elég érzékeny, hogy a géniusz közelléte megihlesse, de becsületessége és a biztonság ösztönös vágya nem engedi, hogy kitörjön szilárd életkeretei közül. Alakját az író eleven modellről mintázta: huszonöt évesen, wetzlari joggyakornok korában szeretett bele Charlotte Buffba, aki utóbb Kestner udvari tanácsos felesége lett. 1816 szeptemberében ~ a lányával meglátogatta Weimarban élő nővérét, és ez alkalommal többször találkozott hajdani hódolójával. Ezt az eseményt dolgozza fel Thomas Mann Lotte Weimarban c. regénye. A negyven év utáni viszontlátás kissé kiábrándító ~ számára: a hajdani rakoncátlan zseniből ceremoniális államminiszter lett, költőfejedelem, aki nyájas ugyan, de szívhez szóló szavakra már nem, csak ünnepélyes kinyilatkoztatásokra képes.
