Plankenhorst Alfonsine
Plankenhorst Alfonsine [plankenhorszt alfonzin] – szép bécsi bárólány Jókai A kőszívű ember fiai c. regényében. Fiatalon félrelépett, teherbe esett Palvicz Ottó ezredestől; anyja segítségével a botrányt sikerült elkerülnie, a megszült fiút dajkaságba adta, majd nyomát vesztette. Mivel csábítója nem vehette feleségül, majd utóbb már nem volt hajlandó, csak ha gyermeküket fölleli, ~ magába bolondította a naiv Baradlay Jenőt, ám őt a kitűzött kézfogó előtt egy nappal anyja rávette, hogy térjen vissza Magyarországra. A két bárónő a forradalom időszakában kokárdát tűzött, és a felkelők hadiszállásává tette házát, így sikerült a naiv forradalmárok minden tervét idejében tudatniuk a császári udvarral. A házuknál nevelkedett és cselédsorban tartott rokonlány, Liedenwall Edit ~-nak és anyjának minden mesterkedése ellenére Baradlay Richárd menyasszonya lett, és utóbb az ő fondorlatos számításaikat áthúzva sikerült megmentenie szerelmese életét. Amikor ~ megtudta, hogy Palvicz Ottó csatában elesett Richárd kezétől, szörnyű bosszút esküdött őrá és a Baradlayakra. A magyar szabadságharc bukása után személyesen járt közben Haynaunál, hogy Richárdot halálra ítélje, ám rosszul számított, a mindenható táborszernagy egy szeszélyes pillanatában megkegyelmezett neki s vagy egy tucat halálra ítéltnek. Edit férjhez ment szerelméhez, s ezzel ~ elesett egy hatalmas örökségtől, amelyet ő kapott volna meg, ha amannál előbb sikerül tisztességes házasságra lépnie. Azért ~ még megtette a tőle telhetőt, előbb elidegenítette saját fiát, Palvicz Károlyt nevelőapjától, Richárdtól, aztán magához édesgette, de rövidesen ráunva ellökte a gyereket. Maradék vagyona elúszott, anyját, annyi gonosztette ihletőjét és támogatóját bolondok házába csukatta; végső nyomorra jutva fiához fordult, aki elszökött előle, s ő Baradlayné irgalmából egy alapítványi kórházban kapott ágyat végnapjaira. – ~ romantikusan szélsőséges figura, angyali szépsége mögött egy fúria démoni rosszakarata lapul. Jéghideg számítás irányítja minden lépését; gonoszságának, főleg ami Edittel való bánásmódját illeti, nagyon is nyomós anyagi háttere van, s ebben különbözik lelki rokonától, az öncélúbban ádáz Athalie-tól. Nagy szenvedélyek feszítik, de ezek mind negatív, pusztító érzések: gyűlölet, káröröm, bosszúvágy. A heroikus eposzok és nagy mesék erkölcsi igazságtétele irányítja el végül az ő sorsát is, amiben vétkezett, abban bűnhődik.
