Quasimodo
Quasimodo [kvázimódó] – a templom toronyőre Hugo A párizsi Notre Dame c. regényében. Talált gyerekként Claude Frollo, a neves párizsi templom papja nevelte föl, ő adta neki a latin nevet, amely a húsvét vasárnapi miseszöveg első szava (ezen a napon találtak rá), és megtette toronyőrnek. A púpos, riasztó arcú, félvak ~ idővel a harangok zajától meg is süketült, és szellemileg visszamaradt, vad ösztönlény lett belőle. Gazdája megbízta, hogy rabolja el Esmeraldát, a szép cigánylányt; az őrség élén Phoebus íjászkapitány lefogta és pellengérre állította. A szomjan kínlódó torz emberen csak Esmeralda könyörült meg, s ezzel a hálás ~ban nem múló szerelmet ébresztett. Mikor a lányt gyilkosság hamis vádjával halálra ítélték, ~ a vesztőhelyről a templom védelmébe menekítette, és jól elrejtette. Egymagában elhárította a városi söpredék ostromát, amely a lány „kiszabadításáért” indult, mert ösztönösen érezte, hogy Esmeralda csak a templom falai között lehet biztonságban. A királyi bíróság azonban felfüggesztette a menedékjogot, s a lány mégis bitóra került. ~ megtudta, hogy a ebben szerelmi vetélytársa, tulajdon gazdája keze is benne van; a papot megragadva ledobta őt a toronyból, ő pedig Esmeralda sírján vetett véget életének. – A romantikus hugói regény egyik legmarkánsabb figurája, a torz és nemes végleteinek találkozása egy jellemben.
