Raphael de Valentin
Raphael de Valentin [rafaeldö valanten] – ifjú francia márki, Balzac A szamárbőr c. regényének központi alakja. Özvegy apja spártai szigorral nevelte fel egyetlen fiát, aki jogi tanulmányokat végzett. A nagy múltú nemesi család vagyoni helyzete a napóleoni időkig visszanyúló zavaros jogi ügyletek miatt súlyosan megrendült; ~ minden próbálkozása hiábavalónak bizonyult, hogy a végső összeomlást elhárítsa. Apja meghalt, ő pedig huszonkét évesen ezerfranknyi összeggel maradt magára. Szobát bérelt egy elszegényedett báróné, Gaudinné szerény párizsi szállójának padlásán, és pénzét fillérre beosztva három évre filológiai tanulmányokba kezdett. Közben barátja, Rastignac bemutatta az ünnepelt szépségnek, az orosz származású Foedora grófnőnek. ~ a hiú és uralomvágyó hölgy hódolójául szegődött, sok kínos órát vállalva, hogy nincstelenségét titkolja; bódult szerelmében nem vette észre, milyen áhítatos rajongással csüng rajta szállásadónőjének szép és finom lelkű lánya, Pauline. A szívtelen grófnővel végül szakított, és Rastignac tanácsára, aki némi pénzt is szerzett neki, féktelen zülléssel próbálta kúrálni szerelmi bánatát. Mikor utolsó tízfrankosát is elvesztette ruletten, a Szajnába készült ugrani. A folyó felé tartva betért egy régiségüzletbe, amelynek bölcs öreg tulajdonosa megajándékozta őt egy ritka keleti talizmánnal, egy finoman megmunkált szamárbőrrel. Mint mondta, a bőrnek varázsereje van, birtokosának bármely kívánságát teljesíti, de minden alkalommal zsugorodik valamennyit, s mire elfogy, amannak élete is véget ér. ~ elsőként hatalmas vagyont kívánt, s már másnap megtudta, hogy egy Indiában elhunyt anyai nagybátyja milliókat hagyott rá. Fényűző palotát vett, de embertelenül túlszabályozott remeteéletre kárhoztatta magát, mert a legkisebb óvatlan kívánság is tovább zsugorította a szamárbőrt, amelynek mérete az első és nagy horderejű kívánság folytán aggasztóan megcsappant. Egy operaelőadáson hosszú idő után viszontlátta Pauline-t, aki gyönyörű volt és immár dúsgazdag, és most már megvallotta ~-nak, hogy mindig szerette. Az ifjú mámorosan adta át magát a boldog szerelemnek, de a szerelmi vágyak tovább zsugorították a talizmánt, s ennek következményei rajta is megmutatkoztak: kitört rajta a tüdővész. ~, aki most már még kétségbeesettebben ragaszkodott életéhez, elmenekült szerelme elől s elrejtőzött a savoyai hegyek közé, hogy baját kikúrálja. Itt egy arcátlan ifjú provokálta, s ő kénytelen volt a talizmán bűverejét igénybe venni, hogy a párbajban biztosan győzzön. Egészsége továbbra is hanyatlott, a bőr pedig már falevélnyire zsugorodott, végül hát ~ visszatért Párizsba, és szerelme karjai között halt meg. – A titokzatos hatalmú talizmán fantasztikus ötletével eljátszani s annak minél több lehetőségét kiaknázni érezhetően izgatóbb cél volt a fiatal Balzacnak, mint a jellemek árnyalt és következetes rajzával kellőképp törődni. Főhőse – részben önjellemzése alapján – zseni, de nem tudjuk meg, mely tudományágban alkotta meg és miféle remekét, amelyről egyébként hamarosan maga is megfeledkezik; gáncstalan lovag, de elbújik leskelődni szerelme hálószobájában; pénze vesztén kész vízbe ölni magát, majd meg az életéért való kicsinyes rettegés folytán embertelen zsarnok lesz, és sokáig szerelmét is kész eldobni magától, hogy a halálát késleltesse. ~ alakjában és sorsában a romantikus szertelenség uralkodik, inkább csak környezete rajza csillantja meg a majdani nagy realista Balzac erényeit.
