Ronda
Ronda – javakorú, megözvegyült tanár egy északnémet tengerparti városban, Heinrich Mann Ronda tanár úr c. regényének központi alakja. Ezen a csúfnéven ismerte az egész város, eredeti neve Gonda volt (a német eredetiben Raath, s ebből lett csúfneve a 'szenny' jelentésű Unrath). A német és a klasszikus irodalmakat tanította; minden diákjában ádáz vagy alattomos ellenséget látott, rossz osztályzatokkal és fenyítésekkel sújtotta őket, s elsatnyult lelke egyetlen szenvedélyévé lett, hogy „elcsípje”, azaz rajtakapja, megbüntesse, tönkretegye a renitenseket. Egy ízben hetedikes diákjáról, Lohmannról megtudta, hogy valamilyen formában Fröhlich Róza énekesnővel tart kapcsolatot. Körülményes nyomozással sikerült kiderítenie, hogy a hölgy a „Kék angyal” nevű külvárosi mulatóban énekel; odament, bejutott az öltözőjébe, és erélyesen felszólította a művésznőt, hogy hagyjon fel az ifjúság erkölcseinek rongálásával. Róza kinevette a komikusan pattogó emberkét, s közölte, hogy Lohmann és két osztálytársa, Ertzum meg Kieselack valóban látogatják, s ajándékokat is hoznak, de ő nem biztatja őket, és kapcsolatuk egyébként is teljesen tisztességes. ~ tanár urat a számára ismeretlen helyszín és a szép grizett megbabonázta, ettől fogva esténként az öltözőbe járt, s egy idő után már nem is csak azért, hogy a pernahajdereket rajtakapja vagy, még inkább, hogy ottlétével lehetetlenné tegye Lohmann látogatásait. Élete kifordult medréből, a lány a szeretőjévé fogadta, később pedig házasságot is kötöttek. Az egész város meg volt botránkozva, a tanárt elcsapták állásából, de ő fütyült mindenre. Ifjú nejével nagy házat vittek, népes, bár kétes társaság szórakozott náluk, nagy tétekben folytak a szerencsejátékok és, a városban suttogó pletykák szerint, még kétesebb üzelmek is. ~ ebbe az életbe is beletalálta magát, sőt egyre jobban élvezte, mert szép sorjában sikerült tönkretennie, anyagilag vagy társadalmilag, régi ellenségeit: a valahai diákokat, akik szembe vagy háta mögött csúfolták, de annak idején nem volt módja „elcsípni” őket. A kétes hírű ház úgy vonzotta magához a társaság színe-javát, mint lepkéket a gyertya, de ha kellett, ~ a feleségét is aggály nélkül használta csaléteknek, hogy kiszemelt áldozatait a fertőbe csalja. Csak egyvalakitől féltette Rózát hisztérikusan: Lohmanntól, abban a hitben, hogy a lány annak idején kegyeivel tüntette ki. Pedig Lohmannt nem érdekelte az énekesnő, csak barátait kísérgette hozzá, utóbb pedig más városba költözött tanulmányai idejére. Mikor egyszer visszatért, Róza meghívta magukhoz; ~ azonban a gyűlölt diák láttán képtelen volt uralkodni magán, és végül valóban Lohmann lett a veszte. Afférjuk folytán a rendőrség vetett véget az extanár és neje üzelmeinek, s letartóztatta a furcsa párt. – Mint a zsarnokok legtöbbje, ~ is mániákus, torz lélek, mindenkit gyűlöl és mindenkitől retteg. Tanári pozíciójában ezt módja van azzal ellensúlyozni, hogy ő tartja rettegésben a neki kiszolgáltatottakat, de hatalma korlátait azért érzi, és a frusztráció bosszúvággyal tölti el. Kalandja és házassága a szép fiatal nővel ahhoz elég, hogy életkereteit felrúgja érte (a fennálló rend mindig oly elszánt védelmezője most anarchista szólamokat harsog és munkásgyűlésekre jár!), de elnyomorodott lelke már nem képes fölegyenesedni. Az új élet lehetőségét, Róza odaadását arra használja csupán, hogy a lelkében felhalmozódott kicsinyes, torz bosszúvágyat kielégítse, ezért méltán éri a dicstelen vég.
