Rudi Schwerdtfeger
Rudi Schwerdtfeger [svertféger] – német hegedüművész Thomas Mann Doktor Faustus c. regényében. Hangszerének mestere volt, külsőleg is megnyerő, behízelgő modorú, mindenkinek elszántan tetszeni akaró fiatalember, több társasági kör kedvence. A Rodde szalont is gyakran látogatta, és szándékán kívül szerelmet ébresztett Ines Roddéban. Amikor a lány férjhez ment és házasságát sivárnak találta, viszonyt kezdeményezett a fiúval. ~ inkább lovagiasságból, mint szenvedélyből vállalta a helyzetet; egy idő után az asszony rajongását terhesnek érezte, és megszakította kapcsolatukat. A fiatalember nagy hódolója volt Adrian Leverkühn tehetségének és rendkívüli lényének, és valósággal udvarolt neki, ám csak hűvös visszautasításban volt része. ~ nem csüggedt, s éveken át ostromolta a zeneszerzőt, amíg sikerült rideg tartózkodásának falain áttörnie. Adrian barátjává fogadta, egy hegedűversenyt írt számára, neki ajánlva, s példátlan módon még a mű bemutatójára is elkísérte Svájcba. Itt ismerkedtek meg egy fogadáson a szép Marie Godeaut-val, aki nemsokára Münchenbe látogatott. Adrian, akinek végzetes bordélykalandja óta semmiféle női kapcsolata nem volt, fejébe vette, hogy feleségül veszi Marie-t, és azt kívánta ~tól, hogy kérje meg számára a leány kezét. Jól látta ~, hogy Adrian voltaképp kettejük kapcsolatának akar ily módon véget vetni, amely kapcsolat homoerotikus jellegű volt, azon kívül ő maga is udvarolt a szép lánynak, ámbár komoly szándék nélkül, barátja sürgető késére elől mégsem térhetett ki. Marie elutasította a zeneszerző ajánlatát, sértettsége pedig jól mutatta, hogy más leánykérésre számított. ~ ettől bátorítva a maga számára hódította meg a lányt, eljegyezte, s úgy tervezte, hogy Párizsba telepszik vele. Búcsúkoncertje után elhagyott szeretője, a morfinistává züllött Ines a villamoson rátámadt, és több revolverlövéssel megölte. – A mű krónikása, Serenus Zeitblom nem titkolja véleményét, miszerint a ~rel való kapcsolat az Adriant ért baljós, „lidérces” hatások sorába tartozott, s ezzel egy halvány ördögi vonást rajzol a zenész kedves mopszli-képére. ~ alakja valódi nevét viseli a szerző egy ifjúkori ismerősének, aki a müncheni Zeitstössner-zenekar primáriusa volt. A fordulat, hogy ~ azt a nőt hódítja meg, akit barátja számára kell megkérnie, a Trisztán-Marke képletet idézi parodisztikus színezettel.
