Süss
Süss [züssz] – teljes nevén Joseph Süss Oppenheimer (1692-1733), a württenbergi fejedelem pénzügyi tanácsosa, Feuchtwanger Jud Süss ('S. zsidó') c. történelmi regényének címszereplője. Éles eszű, csinos és elegáns, de még szerény vagyonú ifjú üzletemberként jó ösztönnel a nem túl ígéretesnek tetsző Karl Alexander herceghez, a török háborúk vitézi hírű veteránjához szegődött, aki váratlan fordulatok révén katolikus létére rövidesen a protestáns Württemberg fejedelme lett. ~ mint pénzügyi tanácsos nélkülözhetetlenné tette magát a herceg mellett, aki hamarosan a politika minden szférájában teljhatalmat adott neki; ~ az országot kemény adókkal és más fondorlatos eszközökkel iszonyúan kiuzsorázta, hogy elősegítse ura költséges katonáskodási passzióit, és a kezére játszott, hogy a rendi alkotmányosság szétzúzásával katonai szellemű abszolutizmust vezethessen be az országban. Kíméletlen gazdaságpolitikája és zseniális üzleti lépései folytán ~ magánvagyona is mérhetetlenre duzzadt; minden befolyásos embert megvásárolt vagy félreállított, ilyenformán ő lett a fejedelemség valódi ura. Ezt legfőképp a herceg előtt titkolta, akinek kímélte hiúságát, gorombaságait hajlongva zsebre vágta, és zabolátlan szerelmi étvágya számára válogatott nőket tálalt fel, olykor a saját szíve hajlandóságát is megtagadva. Ő maga is pompa és fényűzés közepette élt, eleganciában mindenkit túlszárnyalt, gavallériájával férfiakat és nőket, lénye varázsával főleg az utóbbiakat láncolta magához. Hiába korholta gyakran idős pártfogója és üzletfele, Isaak Landauer mondván, hogy a zsidó húzza meg magát s ne keltse fel a keresztények irigységét; rejtélyes rokona, a kabbalista Rabbi Gabriel hasztalan intette a maga csendesebb módján, hogy hatalom és vagyon mind haszontalanság az Úr szemében, ~ egyre feljebb tört, s már kilátása volt rá, hogy zsidó létére nemességet szerezhet a császártól. Ekkor azonban ellenségei ármánya nyomán a fejedelem fölfedezte ~ titokban nevelt gyönyörű ifjú lányának, Naeminak rejtekét, s a vén kéjenc durva rohama elől a szűzies lány a halálba menekült. ~ nem mutatott indulatokat; a készséges udvaronc álcáját őrizve maga biztatta a legjobban fejedelmét a nemzetközi segédlettel tervezett nagy államcsínyre, amellyel a protestáns fejedelemséget a katolikus egyház kezébe akarták visszajátszani, majd a tervezett időpont előtti napon mindent leleplezett. A fejedelemmel gutaütés végzett, ~ pedig bűnbakul kínálta fel magát a protestáns rendeknek. Bosszúvágyó ellenségei kegyetlen és megalázó fogság s hosszú, lényegében jogszerűtlen bírósági eljárás után halálra ítélték. ~ megmenekült volna, ha katolizál, vagy ha fölfedi a titkot, amellyel anyja nemrég ismertette meg, hogy t.i. természetes apja egy hányatott sorsú katolikus főrend volt, ő azonban zsidóként élvén zsidóként akart meghalni, s ezért bitón végezte életét. – A káprázatos és tragikus életpálya már a kortársakat is foglalkoztatta néhány röpirat erejéig, majd Hauff egy nem túl sikerült novellát szentelt neki. Feuchtwanger regénye az első méltó irodalmi feldolgozás; a fasiszta Németországban betiltották, majd 1940-ben anyagából egy uszító hangú antiszemita filmet készítettek (Jud Süss, Veit Harlan rendezése). A regény írója sem rejti ~ bűneit és súlyos jellemhibáit, a fondorlatos kíméletlenséget, amellyel a fejedelemség népét szipolyozza vagy amellyel üzleti riválisait tönreteszi; a fejedelem és a rangban felette állók előtti hajbókolást, akiktől karrierje érdekében mosolyogva tűr el antiszemita gorombaságokat, miközben az ilyesmit megtorolja a neki kiszolgáltatottakon; önzését, amely olyan fokú, hogy saját érdekei veszélyeztetése árán még bajbajutott hitsorsosain is csak igen vonakodva hajlandó segíteni. Ám ott a mérleg másik serpenyőjében ~ számos kiválósága: gazdasági és politikai zsenije, fölényes iróniája, világfias nagyvonalúsága, alkalmankénti nagylelkűsége és pazar bőkezűsége, amelyek fényében nemcsak a herceg, de Svábország minden potentátja fatuskónak hat. ~ elfogadja a feudális társadalom kereteit, s azok között akar feltörni a csúcsra; nem elvegyülni kíván az előkelők közé (ez a kor előítéletei miatt amúgy is lehetetlen volna), hanem fölébük kerekedni, mindenben felülmúlni őket, amire egyébként kivételes adottságai predesztinálják is. Kíméletlen a keresztényekkel szemben (mintha fajtájának évezredes üldöztetését akarná megtorolni rajtuk), és tudatosan zsidóként akarja megfutni pályáját (bátyja katolizált s báró lett, de ő ilyesmire nem hajlandó), ugyanakkor mindent megtesz, hogy zsidó voltát rejtse, s a főrangúak hivalkodó életmódját kövesse (legfeljebb náluk sokkal több ízléssel és eleganciával csinálja). Az asszimilációnak ez a felemás törekvése okozza előbb ~ jellemének eltorzulását, s vezet utóbb, a katartikus élmény utáni átalakulás nyomán a tragikus, egyben felemelő végkifejlethez.
