Salamon
Salamon – héberül Selómó ('béke') zsidó király, Dávidnak Betsabétől való fia és a trónon utóda a Bibliában (1Kir, 1Krón, 2Krón). Trónját annak köszönhette, hogy anyja és befolyásos hívei rábírták az agg, már magatehetetlen Dávidot ~nál idősebb fia, Adónia félreállítására. (Az 1Krón szerint Dávid még korábban nagy nyilvános ünnepségen jelölte ~t utódjának, s „második királlyá” avatták, de ez kevéssé valószínű). Uralma elején ~ leszámolt Adóniával és támogatójával, Joábbal, s megbüntette apja egykori ellenségét, Simeit. Országát főleg kereskedelmi ügyletekkel és ügyes diplomáciával gyarapította; felépítette Jeruzsálemben az első Templomot és pompás királyi palotáját. Híres volt bölcsességéről (ezt példázza ítélete a két perlekedő anya ügyében), a hagyomány neki tulajdonítja a Prédikátor könyve, Bölcsesség könyve, Példabeszédek könyve és az Énekek éneke c. bibliai írások szerzőségét, jóllehet ezek sok évszázaddal később íródtak. Ezer feleséget és ágyast tartott háremében; asszonyai kedvéért sok idegen isten kultuszát engedte meghonosodni. Uralma a súlyos adók és a túlzott központosítás miatt idővel komoly elégedetlenséget szült. Már életében lázadást támasztott ellene Jeroboám; rögtön halála után a tíz északi törzs különvált Izrael néven, s csak kettő maradt Júda néven utódai uralma alatt. – ~ életútjában kevesebb a drámai mozzanat, mint apjáéban, így irodalmi utóélete sem oly gazdag. A rabbinista hagyomány éppúgy, mint az európai irodalom leginkább a Sába királynőjével való találkozását vagy, az Énekek énekének utalásaira alapozva, Szulamittal való feltételezett szerelmes kalandját színezte tovább. Az arab legendákban, Szulejmán néven, ~ varázshatalmával tűnik ki, Allah erejével a szellemeknek, ifriteknek és dzsinneknek parancsol. Ugyancsak keleti, talmudista írások nyomán került vele kapcsolatba Markalf népmesei jellegű figurája. Kortársunk, Stefan Heym Dávid király krónikája c. regénye a kiváló előd árnyékában élő hiú, középszerű despotát formálja meg ~ alakjában, aki készséges kiszolgálói segítségével, s dinasztikus érdekekből, minden részletében meghamisítva hagyja az utókorra apja történetét (ez a ma ismert bibliai szöveg), s még bölcsességének s költői-szentírói kiválóságának hírnevét is mások szellemi alkotásainak erőszakos eltulajdonításával alapozza meg. A mű értő olvasói a megjelenés idején (1972) világosan felismerték a figurában Sztálin szellemes portréját s a regényben a személyi kultusz történelemretusáló gyakorlatának vitriolos szatíráját.
