Serenus Zeitblom

Teljes szövegű keresés

Serenus Zeitblom [zerénusz cejtblóm] – német filológus és tanár, Thomas Mann Doktor Faustus c. regényében a történet elbeszélője. A türingiai Kaisersaschernben született patikus fiaként. Gyermekkorában került ismeretségbe a nála két évvel fiatalabb Adrian Leverkühnnel; utóbb mint iskolatársak is állandó kapcsolatban maradtak. A komoly és pedantériára hajló fiút kezdetektől megbabonázta ifjabb barátjának rejtőzködő, szabálytalan lénye, és korán felfigyelt zsenialitására. Rajongását Adrian többnyire hűvös tartózkodással viszonozta, de gyakran boldoggá tette hívét azzal, hogy fontos gondolatait és vívódásait megosztotta vele, és elfogadta szolgálatait. ~ klasszikus filológiát tanult Halléban, de az alatt a két év alatt, amíg Adrian ugyanott teológiát hallgatott, eljárt az ő főiskolájára is, hogy mindent tudjon barátja szellemének alakulásáról. Tanulmányai végeztével szülővárosa gimnáziumában, majd utóbb Freisingenben vállalt tanári állást; megnősült és két fia született. Adrian életútját továbbra is szoros figyelemmel követte. A kedvéért bejáratos lett előbb a lipcsei, majd a müncheni művészeti társaságokba; felkereste barátját Itáliában, palestrinai szállásán, utóbb pedig, amikor Adrian egyre jobban visszahúzódott tanyai magányába, rendszeresen látogatta őt, a legtöbb hétvégét nála töltötte. Mivel maga is tanult zenét, és jó amatőr szinten játszott viola d'amorén, képes volt szakmailag is követni barátja zenei tehetségének szédítő szárnyalását. A maga józan és fegyelmezett lelkületével riadtan figyelte, hogyan uralkodnak el barátja emberi és művészi megnyilvánulásain egyre inkább a morbid, az irracionális vagy épp démoni hatások, jóllehet Adrian életének sok fontos tényéről ekkor még legföljebb sejtései voltak. Hatni azonban nem tudott barátjára; ezért is érezte úgy annak halála után, hogy mint életének legközelebbi tanúja és minden iratának örököse ő hivatott, sőt köteles az utókor számára megírni a zseniális művész életének krónikáját. Erre a munkára 1943 májusában szánta rá magát, amikor megkezdődött a német összeomlás a keleti fronton. Ő maga a fasiszta rendszer elleni csendes tiltakozásképp évekkel korábban nyugdíjaztatta magát; két fiával, a Führer lelkes híveivel alig volt már kapcsolata. Mire írása végére ért, beteljesedett a katasztrófa, amelyben nem azt érezte a legszörnyűbbnek, hogy Németországot a fegyverek térdre kényszerítették, hanem hogy a németség be nem látható időre eljátszotta az emberiség becsülését. – A krónikás ~ önmagát ízig-vérig humanistának vallja, józan racionalistának és alapjában konzervatív felfogásúnak; önnön portréjára szelíd öngúnnyal (és némi túlzással) a filiszter, a száraz pedáns vonásait is felrajzolja, és ismételten hangsúlyozza önnön jelentéktelenségét. Szögesebb ellentétet nem is lehetne képzelni elbeszélő és elbeszélésének tárgya között, ám épp az ellentétben rejlő feszültség ad dinamikát, szüntelen sodrást az egyébként lassú menetű, helyenként briliáns esszék sorozatában veszteglő cselekménynek. Egy bizonyos ponton pedig maga az ellentét is feloldódik: aki olyan érdek nélküli odaadással képes egy embert és egy ügyet szolgálni, rajongásában önnön személyiségét teljesen háttérbe szorítva, még egyszerűbben: aki ennyire képes szeretni, mint ~, az sose volt filiszter. Egyre inkább érezzük, hogy maga az író rejtőzött el a derék tudós-tanár álcája mögé, hogy az ő szerető és aggódó szemével kövesse saját művész-énjének másik, kockázatos vagy épp vészterhes felét, amely viszont Leverkühn alakjában bújik meg. Külsőségekben is tetten érhető a sugallt azonosság: ~ ugyanazon a napon kezd emlékirataihoz, mint Mann a regényéhez; néha parodisztikusan felfokozva imitálja Mann komótos elokvenciáját és azt az ismert írói fogását, hogy egyes alakjait sztereotip kiszólásaikkal és gesztusaikkal jellemzi. Még nyilvánvalóbban fűzi össze írót és hősét az eszmei azonosság a humanista értékek tiszteletében, az irracionális eszmék iránti heves ellenszenvben és a németség sorskérdéseinek megítélésében. Akárcsak Mann, ~ is először lelkesen üdvözli az első világháború „hősi erőpróbáját”, hogy utóbb annál keservesebben ábránduljon ki; akárcsak az író, ő is elundorodik a fasiszta „államcsürhe” garázdaságától, s vele együtt érzi a tragikus meghasonlást természetes hazaszeretete és az erkölcsi kényszer között, hogy a második világháborúban hazája vereségét kívánja.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages