Sibylla
Sibylla2 [szibilla] – Flandria-Artois hercegének, Grimáldnak a lánya Thomas Mann A kiválasztott c. regényében. Ikerfivérével, Wiligisszel kicsiny koruk óta a legszorosabb kapcsolatban nevelkedtek, anyjuk korai halála után főképp a nőcselédek gondjaira s egymásra hagyva. Mire felserdültek, már nem csak a hajlamok és az érzések hasonlósága kapcsolta őket elválhatatlanul össze, hanem az ébredő érzékiség is. Apjuk halálának viharos éjszakáján a vágy leteperte őket, és attól fogva titkolt, de boldog szerelemben éltek mindaddig, amíg ~ fel nem fedezte, hogy állapotos. A két megtévedt kamasz ügyét Eisengrein várgróf, atyjuk bizalmasa és udvarnagya igazította el. Wiligist szentföldi zarándokútra küldte, a hercegkisasszonyt pedig tengerparti kastélyába vitte, s ott ~ titokban, a várgrófné odaadó segítségével világrahozta gyermekét. A várnagy józan megfontolásból ragaszkodott hozzá, hogy a kicsit, akinek az eredete ilyen istentelen, Isten kegyelmére bízzák; egy kibélelt hordóba helyezve csónakra tették s a tengerre bocsátották. A megtört szívű anya csak annyit tehetett, hogy drága kelmékkel bélelte ki a hordót, aranyakat helyezett a csecsemő mellé, s egy táblát, amely név és helyszín említése nélkül beszámolt a kicsi származásáról. Alig tért vissza székvárosába, amikor Wiligis testét hozták vissza holtan zarándokútjáról. ~ ettől fogva csak a gyásznak élt, s titkolt töredelemmel, jótékonysággal és erényes életével igyekezett vezekelni. Számos kérőt vonzott szépsége és a gazdag Flandria-Artois bírásának vágya, de ő egy évtizeden át mindenkit visszautasított, mert imádott fivér-szerelmese után képtelen volt férfira tekinteni. Burgundia hercege, a harcias és nagy természetű Roger annyira megsértődött az ismételt kikosarazástól, hogy háborút indított s öt éven át pusztította ~ tartományát. Ekkor csinos ifjú lovag, Grigorsz jelent meg a tengerről a körülzárt Bruges városában, hódolattal borult a még mindig szép és szűzi erényű királyné elé, s felajánlotta neki kardját. Merész és kissé szabálytalan viadalban lebírta és foglyul ejtette a durva és erőszakos kérőt, aki kénytelen volt igényeit feladni. A győztes rajongó hódolata megtörte ~ ellenállását, mégpedig könnyen, mert az ifjú az első pillanattól megbabonázta, hisz arra emlékeztette, aki valaha szívének a legdrágább volt. Házasságra léptek, kislányuk született, s már a második is úton volt, amikor férje szobájában ~ megtalálta a táblát, amelyet hajdan csecsemő fia hordójába rejtett. Megtudván így, milyen szörnyű viszonyba kerültek egymással, a szigorú Grigorsz súlyos vezeklést mért ~ra: koldusszegényen kellett betegeket ápolnia egy út menti düledező ispotályban lányával és megszületendő gyermekével együtt. Férje ezután otthagyta, hogy a maga számára még keményebb penitenciát találjon. ~ húsz esztendőn át élte az alázatos vezeklő életét; akkor hírét vette, hogy új és könyörületes pápa került Szent Péter trónusára. Elzarándokolt Rómába, meggyónta szörnyűséges bűneit, s fia felszentelt kezéből, aki magát hamarosan felfedte előtte, fogadhatta a feloldozást. – A történet első jelentős irodalmi feldolgozása a XIII századból, Hartmann von Aue német lovagköltőtől való. Az alaptörténet az ókori Oidipusz-monda hatását mutatja, s így ~ sorsa Iokasztééra emlékeztet, két jelentős különbséggel. Az egyik, hogy a fiával öntudatlan vétkezik ugyan, de ez a fia egy korábbi és egyáltalán nem szándéktalan incesztusból származik; a másik, hogy a titok kitudódván ~ nem vet véget életének, hanem az isteni kegyelem mégoly halvány reményében is inkább alázatos vezeklésnek szenteli életét. Mann regénye a jámbor legendát ironikus eszközökkel értelmezi át és hozza közelebb korunkhoz. Az ő ~ja alapjában büszke pogány, akárcsak fivére; egymás szép testének és rokon szellemének rajongó bámulatában a két testvér felsőbbrendűségi tudata és önszeretete teljesül ki, s lelkiismereti aggályok nélkül élnek szerelmüknek. ~ makacs erényessége Wiligis halála után nem valódi kegyesség, csupán hűség a hozzá egyedül méltó fivér-kedves emlékéhez. Csak egyvalaki lehet még méltó hozzá: aki belőle és az imádottból való. Ezt a valakit érzi meg, s Mann rafinált sejtetése szerint lényegében fel is ismeri Grigorszban, s boldog felesége lesz, sőt kétszeresen boldog, hisz őbenne az elvesztettet is visszakapta. A végzetes titok kipattanása nem is töri össze igazán, s megpróbálja rávenni fia-férjét, hogy éljenek tovább együtt, csupán a világ elől titkolva a valót. Végül valóban átadja magát a legalázatosabb vezeklésnek, de nem annyira Isten előtti töredelemből, mint inkább Grigorsz szigorú parancsának engedve. Fel is leli végül fiát, akinek mint szentatyának töredelmes gyónást tesz, de igazában már az első pillanatban felismerte, s többé nem is szakad el tőle, jóllehet viszonyuk most már a lelki szférába emelkedett.
