Szaleresi Ambrus
Szaleresi Ambrus – jómódú pesti polgár Eötvös József Magyarország 1514-ben c. regényében. Bár a cselekmény kezdetén kóbor parasztok fosztották ki, mégis elvállalta a Dózsa-testvérek mellett a gyülekező pesti keresztes hadak vezetését. Látva, hogy a nagyurak milyen kegyetlenül lépnek fel a keresztesnek állt jobbágyok ellen, ő is magáénak vállalta a lázadás célját, de minden erőből fékezni igyekezett a véres kilengéseket; még lányát is megátkozta, amikor kiderült, hogy ő bujtotta fel a parasztokat személyes bosszúból a Telegdi kúria felprédálására. Mielőtt a pórhad megindult volna dél felé, pesti erőiket szétverte egy főúri sereg; ~t elfogták és a budavári Csonka toronyba zárták, ahonnan csak a parasztháború leverése után szabadult az alku révén, amit leánya, Klára kötött hűtlenné vált szeretőjével, Ártándi Pállal. A szörnyű élmények után nem találta többé helyét, boldogtalan leánya és az ugyancsak emlékeivel viaskodó Lőrinc pap társaságában bolyongott szerte az országban. – A parasztháború vezéri táborában ~ képviseli a polgárság akkoriban még igen vékony rétegét. Tudatos programja neki sem volt, mint a többi vezérnek sem, de társadalmi helyzetéből és jellemalkatából egyaránt következett, hogy a mérséklő erőt képviselje, hogy a vagyon és életek oktalan pusztítását meggátolni igyekezzék.
