Tarnóczy Simonné
Tarnóczy Simonné – előkelő erdélyi várúr özvegye Kemény Zsigmond Özvegy és leánya c. regényében. Bigott kálvinista volt, ura halála után eltiltotta Sára lányától vőlegényét, a pápista családból való Mikes Kelement, és az öreg fejedelmi tanácsoshoz, Haller Péterhez akarta őt feleségül adni. Célját egy sor bonyodalom árán el is érte, s még nagyobb gyönyörűségére szolgált, hogy a Mikes családot sikerült ráadásul tönkretennie. Nem tudva, hogy lánya valójában egy másik Mikes-fiút, Jánost szereti, diadalmasan adta hírül neki, hogy az országgyűlés halálra ítélte az ifjút; ezt hallva Sára megölte magát. Ez után kellett az özvegynek megtudnia, hogy a fejedelem megkegyelmezett gyűlölt ellenségének; ekkor a düh és a kétségbeesés megfojtotta. – A kemény akaratú ~t nem csak a vallási fanatizmus mozgatja, hanem mérhetetlen kapzsisága is. A Hallerral való családi kapcsolattól is egy pörös ügyében vár támogatást, a Mikeseket pedig mindenestől ki akarja forgatni a vagyonából. E játszmában a lánya csupán sakkfigura a számára; nem is az ő halála láttán omlik össze igazán, hanem amikor bosszúvágyának kudarca nyilvánvalóvá válik. Bukása ezért nem hoz tragikus katarzist, csak a gonosz nyeri el vele méltó büntetését.
