Toldi Miklós
Toldi Miklós – hatalmas erejű nemes ifjú, Arany Toldi, Toldi szerelme és Toldi estéje c. elbeszélő költeményeinek címadó hőse. Bátyja, a „rókalelkű” Toldi György parasztsorban tartotta, és amikor sikerült az indulatos ifjút gyilkosságba hajszolni, Lajos királynál bepanaszolta s magának kérte az ő birtokrészét is. ~ egy cseh bajvívó legyőzésével elnyerte bűne bocsánatot és a király kegyét. Lovag lett, tizenkét nemes csatlóssal. A király unszolta, hogy vívjon meg a szép Rozgonyi Piroska kezéért, ő azonban még kerülte a szerelmet, s egyik csatlósa, Tar Lőrinc fegyverzetében állt ki a viadalra. Győzött, s így Lőrincé lett a lány, aki pedig őt szerette, s most már, megkésve, ~ is szerelemre gyúlt a lány iránt. Elkísérte királyát a prágai hadjáratra; hazaútban foglyul ejtette őt Jodok lovag, fia annak a cseh bajnoknak, akit ő győzött le Budán. A fogságból szabadulva ~ hazatért Budára; párbajra kényszerítette Tar Lőrincet és meg is ölte. Ráadásul sírrablás gyanújába került, a király elfogató parancsot adott ki ellene, a prímás pedig kiátkozta. Hosszas bujdosása során ~ egy kolostor vízhordója lett, utóbb flagellánsokkal járta Csehországot; szolgálatot tett a cseh királynak, majd annak jutalmát véve és külsejét elváltoztatva Itáliába ment, ahol Lajos király hadakozott Nápoly ellen, öccsének, Endrének halálát megbosszulandó. A háború során, egy veres barát álcájában ~ három alkalommal is megmentette a király életét. A harcok végére bebizonyosodott, hogy ártatlan a neki tulajdonított vétkekben, a király visszafogadta kegyébe, és birtokául adta Nagyszalontát. Öreg korára ~ kikelt az udvarnál meghonosodott új olaszos szokások ellen, s a király neheztelését is magára vonva, sértetten visszavonult birtokára. Már halálára készült, amikor hírét vette, hogy egy legyőzhetetlen olasz lovag kevélykedik Budán. Még egyszer felöltve a barátjelmezt, legyőzte a bajnokot, s készült a király elé a nagy kibékülésre, ám a palota nyegle apródjai kicsúfolták, s ő vad haragjában hármat agyoncsapott közülük. A dührohamot csak órákkal élte túl, a király bocsánatát már a halálos ágyon nyerte el. – A három epikus mű élete három szakaszában mutatja a hőst. Az ifjú ~ az ereje és lehetőségei tudatára ébredő népmesei legkisebb fiú, csupa jóhiszeműség és gyengéd szívjóság, de hirtelen támadó haragja fékezhetetlen pusztító erő. A naiv és komplikálatlan lelkű siheder összetettebb képlet lesz férfikorára. A korábban lefitymált szerelem bosszút áll rajta, saját vad indulatai pedig önmaga ellen fordulnak, mellesleg szerelme tárgyát is boldogtalanná teszik; ő azonban kész a vezeklésre, mégpedig a legtúlzóbb formában, majd belátja, hogy vétkeit jobb helyes cselekvéssel, mint öngyötréssel jóvátenni. Az öreg ~ban erényei és hibái nemhogy kikristályosodtak, de már kővé is merevedtek: a hősi erő és a pusztító indulat szoborkolosszusa dől itt le szánni valóan és végzetszerűen. Toldiné szavaival élve, Aranynak is „lelkétől lelkezett magzatja” volt a hős, és benne a magyar karakter örök képét formázta meg, némiképp eszményítve, de nem kritika nélkül: erő, lelki nemesség, hatalmas szenvedélyek, de tragikus hiánya a szellemnek, a fékező és irányító rációnak. – ~ történetéhez Arany legfőképp a XVI.századi Ilosvai Selymes Péter nehézkes históriás énekét használta forrásul, ennek modellje pedig valószínűleg egy kalandor vitéz volt, az esztergomi érsek zsoldosainak feje, aki utóbb egy itáliai zsoldosseregnek, a Societas Albának a parancsnoka lett; ez a had harmadrészben magyar katonákból állt.
