Viola
Viola1 – tiszaréti jobbágy Eötvös József A falu jegyzője c. regényében. Nyúzó Pál, a komisz szolgabíró jogtalan robotba akarta kényszeríteni, s mert tiltakozott, összeverette pandúrjaival, s deresre készült húzni. A megalázott ember fejszével agyonütötte egyik kínzóját, s elmenekülve haramiaéletre kényszerült. Beteges felesége, Zsuzsi két kisgyermekével Nyúzó zaklatásai elől a jegyző házában talált menedéket annak lánya, Tengelyi Vilma jóvoltából. ~ hálából igyekezett megvédeni Tengelyi Jónást az ellene irányuló úri intrikától, megmentette s magánál tartotta a tőle elrabolt fontos iratokat. A jegyző ellenségei azonban rajtaütöttek erdei tanyáján, őt rögtönítélő bíróság elé állították és halálra ítélték, az iratokat pedig Macskaházy prókátor vette magához. ~t jóakarói szökni engedték, és ő most az ügyvédre tört rá, s ismét megszerezte az értékes okmányokat, ám Macskaházyt önvédelemből kénytelen volt ledöfni. Ezt a gyilkosságot Nyúzó a jegyző nyakába igyekezett varrni, s hamis bizonyíték alapján börtönbe záratta. A gyanú alól Tengelyit nem tisztázhatta más, mint maga a tettes. ~, aki közben két kisgyermeke halálának is hírét vette, elindult, hogy feladja magát a hatóságnak, s tanúskodjék a jegyző ártatlanságáról. Nyúzó orvlövésze út közben leterítette, az iratok és a vallomás azonban eljutott az igazságszolgáltatás elé. Szegény Zsuzsi, az özvegy hamarosan belepusztult bánatába. – A nemes lelkű haramia, akit a társadalom bűnei taszítottak a törvényen kívüli létbe, ősi irodalmi alaptípus (lásd Robin Hood), s különösen divatossá vált a romantikus regényben és drámában. ~ azonban ennek a típusnak csak alapvonásait hordja, mert mind személye, mind sorsa sajátos, egyedi jegyeket mutat. Elsősorban azzal, hogy egyszerű jobbágyparaszt, s utóbb sem derül ki róla, mint annyi más romantikus műben, hogy voltaképp nemesi származású ~ a maga paraszti mivoltában daliás termetű, okos, bátor és a tragikumig önfeláldozó, holott korábban még a jóindulattal ábrázolt parasztot is némi komikum lengte körül, hacsak nem olyan hősről volt szó, aki parasztsorból tehetségével magasabb társadalmi szintre küzdötte fel magát. A jegyző mellett ő a mű legfontosabb alakja, aki a szerző rokonszenvét éppoly mértékben bírja; Tengelyinél még aktívabban is küzd a jó ügy sikeréért, s többet is áldoz érte: az életét. A marxista kritika a regény előremutató elemének tekintette, hogy az üldözött értelmiségi a népi hősben találja meg ügye leghathatósabb támogatóját; az írói szándék vélhetőleg nem ez volt, hanem inkább a keserű fintor, hogy az igazság harcosa csupán a derék haramiától várhat segítséget.
