KASSA BOMBÁZÁSÁTÓL 1942 ŐSZÉIG

Teljes szövegű keresés

59KASSA BOMBÁZÁSÁTÓL 1942 ŐSZÉIG
1941 júniusának első felében különösebb repülőesemény nem történt. Június 22-én hajnali négy órakor Kurt Himer vezérőrnagy, a Wehrmacht magyarországi összekötő törzsének főnöke értesítette a vezérkari főnökség ügyeletét, hogy megkezdődött a német–szovjet háború, és kérte, hogy a korábbi megbeszélések értelmében Magyarország léptessen életbe határzárat.
A honvéd vezérkari főnökség hadműveleti naplója szerint László Dezső tábornok hadműveleti osztályvezető volt szolgálatban, és mint a vezérkari főnök helyettese, négy óra két perckor parancsot adott az 1. hegyidandárnak, a 8. hegyivadász dandárnak, valamint a Kárpátok erődítményeinek állandó védőőrségének, hogy szállják meg a határt. A VIII. hadtest csapatainak riadót rendelt el, majd az előírt sorrendben értesítette feletteseit.140
140 Pintér István: 14 nap. Gondolat Kiadó, Budapest, 1966. 9–10. old. A forrás eredeti jelzetét nem közli.
A légierők parancsnoksága és a HM VI. (OLP) csoportfőnöksége reggel nyolc után készültséget rendelt el. A honi légvédelmet készültségi, a hatósági légoltalmat könnyített készültségi szolgálatba helyezték. A légvédelmi figyelőőrsök még a délelőtti órákban megkezdték a kitelepülésüket. A hiányzó állomány feltöltése nagyrészt tartalékosokkal történt. Ez később jelentős problémát okozott, ugyanis a tartalékosok többsége kellő kiképzés és gyakorlat hiányában nem ismerte a német, szovjet, román, szlovák repülőgéptípusokat és -jelzéseket.
A légierő-parancsnokság előzetes tevékenységének nincs nyoma. A június 22-i intézkedéseket rögtönözve adták ki, azok csak a vadászrepülőkre, és a VIII. hadtest területén lévő erőkre vonatkoztak. A vadászerőket az ország északkeleti térségében, elsősorban Miskolc–Diósgyőr, illetve Ózd védelmére, valamint a budapesti irány elzárására vonták össze. A kárpátaljai területen alig volt tábori repülőtér, így a vadászrepülőket nem lehetett előrevonni. A kisvárosok körül csak csekély légvédelmi tüzérség volt tüzelőállásban.
Az I. vadászosztályt két, a CR–32 típusokat alkalmazó 1/1. Dongó és 1/2. Ludas Matyi századot Felsőábrányba, a CR–42-sel repülő 2/4-et – a Repülő Tőrt – Miskolcra vezényelték, ezek védték Ózdot és Diósgyőrt. A békében is Nyíregyházán állomásozó 2/I. vadászosztály parancsnoksága, a 2/1. Mackó és 2/2. Puma vadászszázada helyben maradt Debrecen védelmére. Kolozsvárról június 23-án Bustyaházán települt a 2/3. Ricsi század, CR–42-es gépekkel. Nem maradt fenn adat arról, hogy Aknaszlatina és Csap tábori repülőterén voltak-e repülőgépek, Budapest védelmére Mátyásföldön az 1/3. Kőr Ász és 1/4. Szent György vadászszázad CR–42-esekkel állt készültségben.141
141 Németh János vk. alezredes feljegyzései, Vesztényi János kiegészítésével (1978).
Az alegységek nem voltak hadilétszámra feltöltve, ezért a tartalékos tiszteket SAS-behívóval, nem pedig mozgósítás útján állították szolgálatba. Az alakulatok sorkatonáit szintén behívták, mert a kijelölt védőőrség kötelékébe tartoztak. Ezek egy része azonban csak akkor érkezett be az alakulatához, amikor (június 27-én) a háború már megkezdődött (részben ez az oka a június 23-i mozgósításról közölt téves adatoknak).
A X. közelfelderítő század WM–21 Sólyom gépeivel Ungvárról június 23-án áttelepült Kereckére. Felszálláskor az F–215 és F–240 jelű, Sólyom típusú repülőgépek összeütköztek, az F–215 jelentősen (80%), a 240-es könnyen (5%) megsérült. A négyfőnyi személyzet sértetlen maradt.142
142 HLT. 5818/eln. 1. Vkf. 1941. (VII. 19.) Vkf. 250 csomag.
A VIII. közelfelderítő század továbbra is Ungváron tartózkodott. A határ mentén nyugalom volt. A német légi alakulatoknak a magyar vezetés által akkor pontosan nem ismert részei a Szlovák Köztársaság, Szilézia, illetve dél felé a Román Királyság északi részén állomásoztak.
1941. június 22–23-án meleg, napos idő volt, de a Kárpátok térségében a hegyek felett állandóan 40–50%-os felhőzetet jelentettek párával, helyenként széllel. A látási viszonyok itt rosszak voltak. A felhők közt átvilágító erős napfényben a figyelőőrsök sokszor csak motorzúgást észleltek. A behívással feltöltött figyelőőrsök legénysége tartalékosokból állt, náluk a repülőgépek felismerése még nagyon nehezen ment.
Mivel 1941. június 26-a a legújabb kori magyar történelem fontos dátuma, célszerűnek tartjuk, ha az eseményeket, a légvédelem és légierők jelentéseit tételesen és részletesen tekintjük át. Több szempontból is érdekesek ezek a jelentések. Egyrészt jól érzékeltetik a német támadást követően hirtelen megnövekedett légi tevékenységet a magyar–szovjet 60határ mentén, másrészt azt, hogy a gyakori be- és átrepülések miatt a határ környéki légtérben gyorsan zajló és nehezen követhető események Budapestről áttekinthetetlennek tűntek.
A jelentések nyelvezete is jelzi a légvédelmi figyelő-jelző rendszerben szolgálatot teljesítők gyakorlatlanságát, a tapasztalatok hiányát.
A Szlovák Köztársaság június 25-én hadat üzent a Szovjetuniónak. A légi tevékenység a magyar–szlovák–szovjet határ mentén jelentősen megnövekedett. Észak felől német és szlovák gépek repültek be és át a magyar légtéren. Az átrepülések egyeztetése, ellenőrzése megoldatlan volt.
1941. június 25-én a határ mentén, még szovjet területen, a Korcár hegy tájékán, 1000 méter magasságban, egy szovjet gép repült.143 1941. június 26-án valószínűleg délelőtt a 26/Lgv. hadtest I.a.41.VI.26. számú ügyiratban közli: „a 7. Léker-köz parancsnoka jelenti, Bodzásújlak, Sátoraljaújhely, Erdőháza, Encs, Rudabánya, Bánréve vonalán, többször igen nagy magasságban ismeretlen gépek észlelve. A figyelőőrsök többnyire csak motorzúgást jelentenek. Miután a parancsnokság nem ismeri a szlovák vadászerők működési légterét és fentiek feltehetően a német légierővel együttműködő szlovák gépek: kérik kieszközölni – amennyiben valóban szlovákok – hogy a Rozsnyó–Kassa vonalától D-re ne repüljenek.”144
143 HLT. Vkf. Közérdekű helyzetjelentések (41. VI. 23-tól) 260 doboz – továbbiakban KHJ. 8. oldal. 10. f.
144 HLT. 5613/eln. 1. Vkf. – 1941. június 26. Vkf. 254. doboz.
A vezérkar válasza: „Lépjen közvetlenül érintkezésbe a német összekötő tiszttel.” – Ezen a napon a szlovák hadműveletek már megindultak a Szovjetunió ellen, és valószínűleg német repülőgépek is tevékenykedtek a szlovák repülőterekről.
A VIII. hadtest-parancsnokság 161/VIII. hadtest. I/a jelentése 1941. június 26-án 14 óra 20 perckor. „Reggel Kisszolyva felett 3 szovjet gép 3 németet üldözött, amint a német gépek elérték a magyar határt, a szovjet gépek visszafordultak. 7.10-kor 6 db egymotoros szovjet gép repülte át a Beszkid-hágónál lévő határt. 3 gép Volócon át Verecke felé repült, 2 gép Uzssok felé fordult, 1 gép Javornik, 1123 m pont felett visszarepült. Az utóbbi egy üres fedezékre kb. 50 géppuskalövést adott le, a saját gyalogság elhárító tüze hatás nélkül volt.
12.55-kor ismét 3 egymotoros szovjet gép repülte át a Beszkidnél lévő határt, majd Alsóhidegpatak irányában repültek visszafelé. 6.30-kor észleltek Körösmező térségében 5000 m magasságban 3 szovjet gépet. Rövid tájékozódó repülés után ismét távoztak…”145
145 HLT. VIII. hadt. parancsnokság – 161/Ia 41. június 26. – 1090/7M. vkf. június 26. 14 óra 20 perckor, közli: Julián Borsányi: Das Rätsel des Bombenangriffe auf Kaschau 26. június 1941. Studia Hungarica – 16 – München – 1978. p. 195–196.
Ezek a gyors, egymást követő, több helyről is befutó jelentések azt a benyomást keltették, hogy az ország keleti határán élénk légi tevékenység indult meg. Azt nem tudták megállapítani, hogy az egymotoros gépek milyen típusúak voltak (a legvalószínűbb, hogy R–5-ös felderítő, illetve I–15; I–153: I–16-os vadászgépekről van szó). Az események két térségre, a Vereckei-hágó és a Tatár-hágó körzetére koncentrálódtak. Nem ismert előttünk, hogy a szovjet repülőalakulatokat milyen mértékben látták el az 1939-es, illetve Észak-Erdélyt és az 1940-es határokat is feltüntető térképekkel? Több esemény arra utal, hogy régi, az 1938-as határokat jelölő térképeket használtak, amelyeken esetleg átrajzolták az új helyzetet, de ez a Kárpátok felett, főleg az akkori napok felhős időjárásában nem sokat jelenthetett. Lehetséges az is, hogy a szovjet gépek a 17. német és a 3. román hadsereg mozgását kívánták megfigyelni.
Visszatérve a nap eseményeire, déli 12 óráig nem volt fegyveres összetűzés a határ mentén. A Kárpátok gerincén húzódó határ vonalában nem volt magyar légvédelmi tüzérség.
Az első jelentősebb eseményt a Központi Szállításvezetőség (KSZV) jelentette 1941. június 26-án 14.00-kor: „Rahó közelében, a Tiszaborkút–Bilinyi vonalon futó 1701. sz. gyorsvonatot 12.40-kor alacsonytámadás érte 3 repülőgép részéről. A vonaton 9 sérülés, 1 halott, 3 sebesült. A vonat Rahón a légfék helyreállítása miatt 25 percet várt.”146
146 HLT. VKF. KHJ. – KSZV. 13. old. 15 fel. és Riadó, 1941.
A vezérkarhoz befutó jelentés: „A 12.00-kor induló Körösmező–Budapest gyorsvonatot 3 orosz gép támadta, 2 halott, sok sebesült, a támadás időpontja 12.10.”147
147 HLT. VKF. KHJ. 10. old. 12. fel. 260 doboz.
A VIII. hadtest I/a tisztje közli a 14.20-as jelentésében, hogy ,,…mivel Volóc térségében ismételten sor került légterünk megsértésére, … elrendeltem, hogy az 1. lovasdandár lgv.g. á. ütege még ma délután Volócra menjen. Az üteg június 27-én reggel tűzkészen álljon.”148 A szemtanúk egybehangzó adatai szerint a támadást vörös csillagos, csillagmotoros, egymotoros, viszonylag rövid testű repülőgépek hajtották végre.
148 Lásd 143. sz. jegyzet.
Másnap, június 27-én megérkezett jelentés szerint a vonatot hosszában géppuskával lőtték, az áldozatok száma 3 halott és 6 sebesült.149 E hírek feldolgozása közben futott be az értesítés Kassa bombázásáról.
149 Riadó, 1941. szeptember 1. 291. old.
Június 26-án 13 órakor három bombázó repülőgép közeledett délkeleti irányból, Garbócbogdány felől, mintegy 800 méter (más adat szerint 1100 méter) magasságban. A Kassát övező hegyeken hat légvédelmi figyelőőrs települt (1. sz. – 331. mp.-nél, 2. sz. – Heringes 333. mp.-nél, 3. sz. – Dóm tornyánál, 4. sz. – katonai lőtérnél, 5. sz. Bankó-hegyen, 6. sz. – 368. mp.-nél). Ezek közül kettő észlelte a gépeket, de nem tudták a felségjelüket megállapítani. A tarka festésű gépeken viszont sárga színt (jelzéseket) láttak, ezért azokat sajátnak vélték. Ennek ellenére a 2. sz. figyelőőrs figyelmeztetni kívánta a légoltalmi központot, de telefonvonala nem működött, mert előző napon beázott.
A kelet–nyugati (DK–ÉNY) irányban egyenesen a városra rárepülő három repülőgép 13 óra 07 perckor (vagy 13 óra 06 perckor) átrepülve a Hernád, 67majd a vasútvonal felett, megkezdte a bombák ledobását. A bombázás összesen 12 másodpercig tartott. Az első bomba 13 óra 07 perckor robbant.150
150 Légoltalmi Közlemények. 1941. július 1. 201–205. old. Riadó, 1941. július 15. 230–231–232. old.

64A Kassát ért bombázás berepülési vázlata, a (Borsányi: I. m. 241. old.) a szerző kiegészítéseivel. 1–331. sz. mag. ponton lévő figyelőőrs; 2 – lőszerraktár; 3 – Repülőakadémia; 4 – repülőtér; 5 – Dóm; 6 – 368 m magassági pont; 7 – Bankó-hegy; 8 – katonai lőtér; 9 – Heringes 333 m; g.á. = gépágyúk települési pontja

65A bombázott övezet a város térképén, a repülési irány az újabb kutatások szerint fordított helyzetű volt, DK–ÉNy felé (Borsányi: I. m. 237. old.) 1 – postapalota; 2 – Repülőakadémia; 3 – hadtestparancsnokság; 4 – Dóm;
5 – laktanya; 6 – lőszerraktár; 7 – repülőtér iránya, távolsága a Dómtól kb. 4 km

6629 Bombabecsapódás a kassai bombatámadás során (Borsányi, i. m. 239 old.)
A későbbiekben dr. Ormay József, a ballisztika törvényeire alapozva rekonstruálta a bombavetés folyamatát. Eszerint a gépek már a bombák kioldása előtt, a célzás alatt egyenes irányban repültek rá a városra. Az irányt még a magyar–szlovák határ átlépése előtt (Kisszalánc–Nagyszalánc között) a szlovák területen fölvették. A rárepüléskor a megfigyelő beállította a sorozatvető automatán a bombák oldása közötti időközt (ez 0,5 sec. lehetett) élesítették a bombákat (elektromosan vagy mechanikusan), majd kinyitották a bombatár ajtóit. Ezzel párhuzamosan a bombacélzó készüléken beállították a magasságot (1100 m), a sebességet (350 km/óra), számolva az esetleges ellen-, oldal- vagy hátszéllel. Azért részleteztük a feladatsort, mert így a laikus olvasó előtt is világossá válik, hogy még egy jól begyakorolt és összeszokott személyzetnek is viszonylag hosszabb időre – néhányszor tíz másodpercre – volt szüksége az elvégzéséhez. Közben a gép (jelen esetben) másodpercenként mintegy 90–94 métert tett meg.
A rárepülésnél nagyon fontos az egyenletes sebesség tartása és a gép megóvása hossz- és kereszttengelyének legcsekélyebb kilengésétől is. A legkisebb eltérés is megnöveli a szórást és lerontja a bombázás hatékonyságát. A célpont megjelenésekor a célzókészülékben a megfigyelő megnyomja a kioldógombot (billentyűt, vagy meghúzza a kart), és megkezdődik a sorozatvetés.
Mindezt helyezzük rá Kassa és környéke térképére. Megindulási pont az első, majd következik a többi bomba becsapódási helye. Ha a becsapódások területéről kiindulva egy egyenes vonalat húzunk visszafelé, számításba véve a rárepülés említett időszükségletét is, vonalunk szlovák terület fölé kerül, a határ benyúlása miatt. Ilyen távolságról és ilyen magasságból a domborzati viszonyok miatt a rárepülés minden bizonnyal térkép alapján történt. Az első bombát a vezérgép a vasútvonal átrepülésekor oldotta ki, a sorozatvetése 5 másodpercig tartott. A bombák becsapódásából ítélve a repülőgép mind hossz-, mind kereszttengelyéből kibillent a sorozatvetés alatt. Ezért a becsapódások szabálytalanok. Ez a gép valószínűleg kioldási zavarok miatt csak kilenc bombát vetett Kassára. A tizediktől valamivel később szabadult meg. Ez hullott Enyickére.
A kötelék ékalakzatban repült. A gépek közötti térköz a becsapódási képnek, a sorozatok egymástól való távolsága alapján, a bombavetés negyedik-ötödik másodpercében 100–200 méter, a befejezésekor 200 méter lehetett! Ez az adat nagyon lényeges! Jelzi, hogy nem összeszokott, a kötelékrepülésben begyakorolt pilótákról, hanem sebtében összeállított kötelékről volt szó. A gépek szintkülönbségére a rendelkezésre álló adatokból nem lehet következtetni, de semmi sem zárja ki, hogy magasságuk 50–100 m-en belül nem volt egyforma.
A jobb kísérőgép akkor indította a sorozatot, amikor a vezérgép befejezte. Szabályos sorozatot vetett, bár az egyik (a vázlaton a 10. sz. bomba) kissé kilendült a vetés tengelyéből. A bal kísérőgép három másodperccel a vezérgép első bombája után indított. A becsapódási képből egyértelműen kitűnik, hogy a sorozatvetés hat másodperce alatt nem tartotta a repülési irányt. A bombavetés tengelye elhajlott. A gép nem billent meg, a becsapódási kép a bombák közötti szabályos távközöket mutatja.151
151 Dr. Ormay József levele a szerzőkhöz, 1989.
Érdemes egy-két mondat erejéig azt is rekonstruálni, honnan és hogyan láthatták a szemtanúk a gépeket. Többségük a bombák robbanásakor figyelt fel a repülőgépekre. Ekkor a Dóm környékén állók már csak a délkeleti irányba távolodó köteléket észlelhették. A Híradó laktanya területéről pedig a fordulót befejező köteléket lehetett megfigyelni. Tehát egyik esetben sem a célra rárepülő, illetve a cél felett lévő gépeket.
Általában minden, kis és közepes magasságban támadó kisebb kötelék a bombavetés befejezésekor azonnal irányt változtat, mert az egyenes irányú repülés alatt a légvédelem bemérheti és belőheti a köteléket. Ezt elmulasztani, elemi hiba. Ezért Kassa felett is – több szemtanú egybehangzó állítása szerint – a kötelék egy nagy bal fordulóval hagyta el a város légterét.
A támadást nem előzte meg légiriadó. A szirénák az első bombák robbantását követően, 13 óra 08 perckor szólaltak meg, és a hatósági légoltalom ekkor kezdte meg a tevékenységét. A város légterét védő légvédelmi tüzérség, a 217. sz. gk. ágyús üteg négy 5/8.M lövegéből, a 262. sz. gépágyús szakasz két, a 263. sz. gépágyús szakasz két Bofors típusú gépágyújából állt. A négy 5/8.M löveg azonnal tüzet nyitott, de három lövés után, műszaki hiba miatt, két löveg használhatatlanná vált. Így a három repülőgép kb. 290 fokos irányon repülve, a Bankó-hegy felé zavartalanul távozott. A hegy előtt, vagy egyesek szerint mögött, nagy ívű bal kanyarral a városon kívül repült visszafelé délkeleti irányba. Enyicke felett átrepülve (Kassa D 8 km) egy repülőgép – feltehetően a vezérgép – egy bombát vetett a helybeli zárdaépület udvarára, amely nem robbant fel (pontosabban a templom előtti kertbe csapódott a bomba).152
152 Légoltalmi Közlemények. 1941. július 15. 215–221. old.
A hatósági légoltalom 2. sz. kárfigyelő őrse 13 óra 09 perckor jelenti a bombarobbanásokat és a becsapódások helyeit. 13 óra 11 perckor a 2. sz. alkörzet jelenti a sebesülteket, majd 13 óra 12 perckor vízcsőtörést, 13 óra 15 perckor hírvivővel pedig tüzekről és gázcsőtörésről ad hírt.153 A bombázás után hat percen belül az összes fontos jelentés a városi vezetési 68ponton volt! Ez még előzetes felkészülés után is nagyon jó hatásfokot jelent. Mivel a kárfigyelő őrsök jelentéseiből azonnal kitűnt, hogy az összes kár a 2. sz. alkörzetben volt, így a parancsnokság minden légoltalmi segédosztagot ide irányított.
153 Légoltalmi Közlemények. 1941. július 1. 13. sz. 201–205. old. HM. VI. Csoportfőnökség közleménye. Légoltalmi közlemények. 1941. július 15. 14. sz. 217. old.
A kassai hatósági légoltalmi szervezet határozottan és gyorsan, az előírásoknak megfelelően dolgozott… 13 óra 25 perckor megkezdték – 15 perccel a támadás után! – az elsősegélynyújtást és a tűzoltást. A hivatásos tűzoltóság egy szétszakadt gázcső és egy transzformátor tüzének oltására vonult ki. Mivel hamar végzett, azonnal bekapcsolódott a romok alá került emberek mentésébe. A romok alól a légoltalom minden sérültet kiszabadított. Egy lányt három és fél órai munkával mentettek ki. A posta romjai között tartott a legtovább a mentés. Egy katonát az ötödik nap sikerült élve kimenteni a nagy tömegű rom alól. A kárfelszámolás három hétig tartott.
A támadás során 24 lakóház, három laktanya és a posta épülete rongálódott meg. A posta épületét öt találat érte. Ezek közül egy a távbeszélő központban robbant. Két bomba hullott a Görgey Arthur légvédelmi tüzér laktanyára, jelentéktelen károkat okozva. Már a bombázást követő első vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a városra 29 bombát dobtak. Ebből egy nem robbant fel. A harmincadik bomba Enyickére hullott. Egy-egy gép tehát tíz-tíz bombát szállított.
A polgári veszteség – mivel nem volt előzetes riasztás, és a támadás a lakosságot az utcákon érte – viszonylag nagy volt. Június 27-én 29 halottról, 19 súlyos, 12 közepes és 100 könnyű sérültről szereztek tudomást. Amint később összegezték a különböző helyeken ellátott sok sérültet, július elsejére a végső veszteséglistát is össze tudták állítani. Ezek szerint 32-en vesztették életüket, 60 súlyos és 220 könnyebb sérültet kezeltek a kórházakban. Közülük 140 katona és postás volt. A halottak megoszlása: 17 civil, 7 postás és 8 katona. Összesen: 312 fő.154
154 Légoltalmi Közlemények. 1941. július 15. 215–221. old.
A befulladt bomba kiásásakor megállapították, hogy szovjet típusú 105 (100) kilogrammos, légcsavar-biztosítású, pillanatgyújtós, rombolóbomba. Átmérője 35 cm, hossza 80 cm stabilizátorok nélkül (azokkal együtt 135 cm).155 A tűzszerészek ezt a bombát kiemelése után, június 27-én (?), a veszélyes lőszerekre vonatkozó előírásoknak megfelelően, rutinszerű eljárással, a gyakorlótéren felrobbantották. Néhány nappal később valószínűleg így jártak el az enyickei bombával is, amelyet később hoztak felszínre, mivel az első jelentésekben nem szerepelt, bár a légoltalmi központ 13 óra 24 perckor már értesítést kapott róla.
155 Uo.
A fővárossal a bombatámadás következtében azonnal megszakadt a távbeszélő-összeköttetés. Minden valószínűség szerint csak a külön vonalakkal működő hadtest-parancsnoksági és MÁV távbeszélőrendszer működött. Budapest irányába megindult a többször egymásnak is ellentmondó jelentések egész sora, részben a vezérkar, részben az OLP felé. E jelentések nemcsak hogy a helyzetet nem tisztázták, de utólag is jól tükrözik a kapkodást és az egyre növekvő feszültséget.
Az első jelentés: 1941. június 26-án távírón a HM 35. (légoltalmi) osztályának szólt: „VI. 26. 13. h.-kor orosz repülők támadták Kassát.”156
156 HLT. Vkf. KHJ. – 11. old. 13 fel. 260 doboz.
Június 26-án 14 óra 30 perckor a gyorshadtest parancsnokságától Kárpáthy alezredes jelenti: „A légvédelem a támadó gépekre tüzet nyitott. Az 5/8.M lövegekből leadott 3 lövés után két löveg használhatatlan. A gépágyúk 17 lövést adtak le. A gépek K-ről jöttek, 3 db Ny-ra, egy D-re (sic.) távozott… Kassával az összeköttetést nem tudom felvenni, távbeszélővel Alsó-Barcáig van összeköttetés. Egy vadászszázadot Kassa irányába bevetettem… Utólag beérkezett jelentés szerint a sárgára festett gépek oroszok voltak.”157
157 HLT. Vkf. KHJ. 12. old. 14 fel. 260 doboz.
Kassától nyolc kilométerre délkeletre lévő Széklapáti figyelőőrs jelenti 26-án 15 óra 15 perckor: „Sok többmotoros (gép) nagy magasságban, Ózd és környéke riasztva.”158
158 HLT. Vkf. KM. 14. old. 17 fel. 260 doboz.
Az ungvári könnyűhadosztály 15 óra 20 perckor távbeszélőn közli: „Ungváron 15 óra 07 perc óta légiriadó van, gépet nem észlelt.”159
159 HLT. 29 001/3747/eln. 2. Vkf. 1941.
A gyorshadtest parancsnokságnak 16 órakor Ungvár jelenti: „15 óra 34 perckor Uzsokról 3 orosz bombázó útban Kassa felé. Ungvári légvédelem lőtte, 1000 m fölé nyomta őket. 15 óra 30 perckor Kassán újabb támadás, a légvédelmi tűzre a gépek fűtőház felett visszafordultak.”160 Már most meg kell jegyezni, hogy abból az irányból aznap nem történt szovjet berepülés. A jelentések tévesek voltak, minden repülőgépet, vagy gyanús eseményt szovjetnek jelentettek. A figyelőszolgálat a területen egyetlen esetben sem adott típusmeghatározást.
160 HLT. Vkf. KHJ. 15. old. fel. 260 doboz.
A VIII. hadtest VI. 26-án 21 óra 40 perckor közli, hogy 14 óra 30 perckor részletesen jelentett távbeszélőn a légügyi főcsoportnak. „Négy légiriadó volt, az első 13 óra 08 perckor, 3 támadó gépet láttak, 14 bomba esett le, a gépek DK-re távoztak.”161 Ez az információ egyszerre téves és pontatlan. Ma már ellenőrizhetetlen, hogy a fogalmazás vagy a leadás során hibáztak.
161 HLT. Vkf. KHJ. 16. old. fel. 260 doboz.
A befutó pontatlan jelentések és hírek nem segítették a valós helyzetkép kialakítását. A légvédelem minden repülőgépet „ellenségnek” nézett, és ha mód volt, tüzelt. Jól érzékelteti ezt a saját vadászrepülőgépeink bevetése.
Felsőábrányban VI. 26-án az 1/2. Ludas Matyi vadászszázad kilenc CR–32-es gépe szigorú készültségben volt. A Miskolcon át érkezett telefonriasztásra Szabó Mátyás százados az 1/I. vadászosztály parancsnoka az 1. és 2. rajt kétirányú zárórepülésre vetette be. 13 óra 45 perckor Bánhidi Antal tart. 69fhdgy. (V–135-ös repülőgép) másodmagával egy percen belül felszállt Nyíregyháza–Csap–Kassa–Felsőábrány irányába. Pár perc múlva a 2. raj is a levegőben volt (Kiss Zoltán fhdgy., Szentgyörgyi Dezső őrm. és Túrmezei Ödön zls.) és Felsőábrány–Rimaszombat–Rozsnyó–Kassa–Felsőábrány vonalán repültek.162 Senki sem gondolt a támadók elfogására. Ezt az időhátrány és a lassú gépek nem is tették volna lehetővé. Csupán az esetleges második kötelék elfogása és a légtérben kialakult helyzet tisztázása volt a feladatuk. A gépek nem egyformán repültek… Túrmezei zászlós a startnál motorhiba miatt visszamaradt, és néhány perccel később tudott a másik két repülőgép után repülni. Így Kassa légterébe egymás után először két, majd egy és ezt követően három CR–32-es vadászgép repült be. A ideges légvédelem mindhárom esetben légiriadót rendelt el. A légvédelmi gépágyúk pedig 17 lövést adtak le Kiss Zoltán gépére. A CR–32-esek járőrözése eredménytelen volt. Nem találkoztak ellenséggel.163 A kapkodó légvédelmi figyelőőrsök felkészültségének „színvonalát” jól érzékelteti, hogy még a sokszor látott saját CR–32-eseket sem ismerték fel!
162 Bánhidi Antal tart. főhadnagy közlése a szerzőnek (1979).
163 Uo.
Saját kezdeményezésre még egy vadászrepülőgép-bevetés történt. A 2/3. (Ricsi) vadászszázad Bustyaházán állt készültségben. 14 órakor idegen motorhangot hallva, Nyemecz Pál zászlós rajparancsnok a három készültségi CR–42-es gépnek elrendelte a felszállást. Motorja nem indult azonnal, ezért Balogh János szakaszvezető szállt fel elsőnek V–244 jelű, CR–42-es gépével, majd lemaradva követte Nyemecz Pál zls. és Raposa Zoltán tizedes. Balogh szkv. emelkedés közben három (más adatok szerint: kettő) bombázógépet látott a Tisza völgye fölött délkeleti irányba repülni. Ezek a repülőgépek szerinte hasonlítottak a He–111-esekhez, és azonnal tüzet nyitottak a CR–42-esre. Balogh szkv. nem üldözte őket.164 Sokan ezeket a Kassából délkelet felé távozó gépeknek tartják.
164 Repülés 1985/2. sz. 8–9. old. Ölvedi Ignác Ismét Kassa bombázásáról, részletadatok ehhez: Repülés, 1982/11. és 1983/2. szám. (A szerző 1978-as kutatásai szerint két gépről volt szó ennél az esetnél.)
Bármennyire egyszerű is lenne összekapcsolni Kassa bombázását és Bustyaháza ügyét, mégis kénytelenek vagyunk ezt az esetet különálló légi eseményként kezelni. Kassától Bustyaháza légvonalban 185 kilométerre van. A légvédelem miatti törtvonalú repüléshez legalább 200–210 kilométerre van szükség. A bombázáskor, az összes lehetséges módozatot figyelembe véve, a számításba jöhető bombázógépek 300–340 km/h utazósebességgel repültek. A kérdéses időben tehát – 50 perccel Kassa bombázását követően – már messze keletre lettek volna Bustyaházától, halló- és látótávolságon kívül, 230–260 km-re Kassától a Kárpátok hegyei felett.
A későbbi jelentések sem járultak hozzá a helyzet tisztázásához. A miskolci kerületi légvédelmi központ jelenti a légvédelmi hadtestnek 17 óra 03 perckor: „Bevetett repülőerők Erdőbénye közelében É–D irányban haladó 4 ismeretlen gépet észleltek. 400 m-ről leadott géppuskatűzre gyorsan elfordultak Ny-ra. Felségjelet felismerni nem lehetett.”165 Ezek a repülőgépek valószínűleg az 1/2. (Ludas Matyi) vadászszázad 3. rajának az előírt délutáni ellenőrző repülést végrehajtó gépei lehettek. Az eseményről a pilóták viszont nem jelentettek semmit, és a túlélők sem emlékeztek rá. Lehetséges, hogy két részjelentés összevonásából adódó téves közlésről van szó.
165 HLT. Vkf. KHJ. Légv. hadtest, 15. old. 260 doboz.
Másnap, június 27-én 01 óra 10 perckor érkezett meg a VIII. hadtest további jelentése: „26-án 10 órakor 3 db jelzés nélküli ismeretlen gép volt Ungvár felett. A VIII. KF. Ö. gépágyús félszakasza tüzével elűzte őket.”166
166 HLT. Vkf. KHJ. 16. old. 18. fel. 260 doboz.
Másolatban (260. old.) közöljük a már június 27-én befutott és vitéz Justhy Emil által aláírt dokumentumot, amely jellemzi, hogy a később sokat szerepeltetett tanú mennyire nem ismerte még a géptípusokat sem.167
167 HLT. 5917/eln. 1. Vkf. 1941. július 27.
Megjegyzés a jelentéshez: A Ju–52-es gépnek nem volt visszahajló szárnya, trapéz alakú, egyenes szárnyú gép volt. A magyar légierőnek soha nem volt Savoya típ. nehézbombázója, csak 5 SM–75-ös szállítógépe, amelyek hárommotoros, igen jellegzetes repülőgépek voltak.
Napjainkban is sokat vitatkoznak még azon a kérdésen, hogy kik, illetve milyen nemzetiségű repülőgépek bombázták Kassát? E témáról már rengeteget írtak.168 Ez érthető, hiszen a bombatámadás szolgált casus belliként a magyar hadvezetés és a Bárdossy-kormány számára. Mi repüléstechnikai oldalról közelítettük meg a tényeket, vizsgáltuk a kérdést, és így jutottunk arra a következtetésre, hogy majdnem minden valószínűség szerint a szovjet légierő hajtotta végre a kassai bombázást. Hangsúlyozzuk, tisztában vagyunk azzal, hogy az adott helyzetben és időben a Szovjetunió volt az egyetlen hazánkkal szomszédos ország, amelynek elsőrendű érdeke volt, hogy Magyarország ne csatlakozzon az 1941. június 22-én megindított német támadáshoz. Mégis, mindezek ellenére, véleményünk szerint a technikai adatok nagymértékben a szovjet bombázás lehetőségére, valószínűségére utalnak. Azonban a jelenlegi adatok szerint a román légierők által kivitelezett akciót sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy a Magyar Királyságot beléptessék a már megkezdődött háborúba a Szovjetunió ellen.
168 Julián Borsányi: Das Rätsel des Rombenangriffe auf Kaschau 26. juni. 1941. Studia Hungarica No. 16; Dr. Rudolf Trofenik Verl. München. 1978.
Borsányi Julián: A magyar tragédia kassai nyitánya. Studia Hungarica No. 28; Dr. Rudolf Trofenik Verl. München, 1985. Továbbá: dr. Ormay József cikkei a Magyar Szárnyak. Oshawa, 1978., 1979., 1980., 1982., 1984-es számaiban.
Az érdekek és célok ehhez román oldalról a condukator és a miniszterelnök-helyettes részéről megvoltak, a háborúba már belépett Román Királyság részéről igen kedvezőtlen lett volna, ha a Magyar Királyság „nem hadviselő fél” marad. A tényleges technikai kivitelezés nehézségei miatt csak némi esélyt lehet adni ennek a változatnak, mivel a kivitelezésre csak négy nap állt rendelkezésre. A kérdés megbízható megválaszolása csak a szovjet és román levéltárak anyagának vizsgálatát követően lenne lehetséges.
De nézzük a tényeket: három modern, egysíkú, egyfedelű és kétmotoros (egyesek szerint He–111-hez hasonlító) bombázógép 30 db bombát dobott Kassára. A két fellelt bomba 105 vagy (100) kilós szovjet ejtőlőszer volt. Egyes elemzések szerint néhány 70robbanás körül kialakult kárhely kisebb, 50–60 kg-os bombára utal. Ezt azonban a rendelkezésünkre álló jegyzőkönyvek, fényképek alapján nem lehet biztonsággal rekonstruálni. Így mindkét változatot, azaz 30 db 100 kg-os bombát, valamint a 30 db 100 és 50 kg-os bombát kiindulási alapnak elfogadva vizsgáltuk. A szovjet korabeli 100 kg-os ejtőlőszerek mind formában, mind méretben jelentősen eltértek a többi ország hasonló bombáitól.
Megjegyezzük, hogy a német légierő nem használt 100 kg-os bombákat, a magyar és a román légierő pedig olasz gyártású, 100 kg-os típussal rendelkezett, amely jelentősen különbözik minden más típustól.
A bombázó repülőgépek típusát tekintve is az előző végkövetkeztetésre juthatunk. A német, illetve a magyar és román légierő német gyártmányú gépeit eleve nem vehetjük figyelembe. Az olasz Caproni–135 bombázókról lehetett szovjet 100 kg-os bombákat vetni, de csak átépítés után, ezért a fronton 1942-ben a németek átadták a Caproni–135 gépeket használó magyar légierőnek a zsákmány 100 kg-os szovjet bombákat, de 1941. júniusában erről még csak szó sem lehetett.
A Román Királyi Légierőnél lengyel PZL–37 Loś repülőgépek is üzemeltek, amelyeket 10 db 100 kg-os bombával is lehetett terhelni. A lengyel bombák méretei és kialakítása azonban annyira eltért a szovjetétől, hogy bombarekeszébe – átépítés nélkül – szovjet ejtőlőszert nem tudott szállítani. Hasonló volt a helyzet a francia és brit típusú repülőgépekkel is.
A szlovák légierőt vizsgálva megállapítható, hogy a Csehszlovák Köztársaság 1937–38-ban bombázógépet és licencet is vásárolt a Szovjetuniótól. Az akkor még korszerű SzB–2-es szovjet gyorsbombázót B–71 jelzéssel rendszeresítette a csehszlovák légierő. Négy db ilyen repülőgépe volt a szlovák légierőnek, bár a szlovák források szerint ezek már hadihasználhatatlanok voltak. Azonban a Csehszlovákiában rendszeresített altípus bombatárába csak hat 100 kg-os bombát lehetett elhelyezni. A szovjet gépek közül viszont mind az Il–4-es (DB–3F), mind a később gyártott sorozatú SzB–2M–100A és az SzB–2M–103 típusok képesek voltak minden átalakítás nélkül 10-10 bombát szállítani.
Véleményünk szerint az egyes szovjet zsákmánygépek felhasználását mint lehetőséget ki lehet zárni, mivel a háború kirobbanása óta eltelt négy nap kevés volt a pilóták esetleges átképzéséhez. Így a szovjet repülőgép-zsákmányanyag felhasználást elvethetjük. Megjegyezzük, hogy mivel a helyszínen bombafelfüggesztő szalagokat is találtak, a bombák vízszintes elhelyezésűek voltak a bombatárban, és ez tovább szűkíti a lehetőségeket.169
169 Uo. Továbbá dr. Ormay József: Kanadai Magyarságban megjelent több cikke.
Magától adódik a kérdés, ha egyszer nem volt érdekük a szovjeteknek a magyar városok bombázása, akkor mégis miért támadták meg Kassát? Válaszként fél évszázad távlatából csak hipotéziseket tudunk közreadni, amelyekben az a közös vonás, hogy mindegyik csak a tévedéssel magyarázza a kérdést. Az egyik hipotézis: dr. Schramm professzor személyes feljegyzéseire utalva, Borsányi Julián felvetette, hogy a szovjet bombázók a már hadban álló Szlovákia egyik légvonalában mintegy 45 kilométerre lévő városában, Eperjesen működő, nagy teljesítményű német rádióadó megsemmisítésére kaphattak parancsot, és rosszul navigálva jutottak Kassa fölé. Ezt húzza alá, hogy a bombázás képéből visszakövetkeztetve a térkép alapján, egyenest a célra repültek. És ha a Postapalotát tekintjük célpontnak, viszonylag pontosan is bombáztak. Ellenkező esetben előbb egy kört leírva a város felett, majd felderítve a célt, visszafelé repülve, bombáztak volna… Megjegyzendő, hogy Eperjes és Kassa felülnézeti képe, valamint a városkörnyék domborzata hasonló.
Az is elfogadható másik hipotézisként, hogy a szovjet repülőalakulatok még jórészt az 1938–39 előtti térképeket használták, amelyeken az utóbbi évek határváltozásait nem tüntették fel. Azokban az években gyorsabban változtak a határok, mint ahogyan utánnyomták a térképeket. Csupán a Szovjetunió határai négyszer változtak két év alatt!
A gépek színeit (jelzéseit) sem lehet perdöntőnek tekinteni. Megbízható német források szerint egészen 1942-ig a szovjet repülőalakulatok is alkalmaztak sárga csíkot alakulatjelzésként a gép különböző részein (az amerikaiak pedig az egész háború alatt).
A második világháború során jó néhány téves bombázást jegyzett fel a hadtörténelem. Így például az amerikai légierő egy bombázócsoportja (Bomber Group) 1944-ben célt tévesztve a németországi Tuttlingen helyett a tőle légvonalban 34 kilométerre lévő svájci Schaffhausenre dobott bombaszőnyeget, megölve 40, megsebesítve 400 embert és romba döntve 123 épületet. Svájc mégsem üzent hadat az Egyesült Államoknak, bár az utóbbi csak 1949 őszén kért nyilvánosan bocsánatot. De ha olvasóink visszalapoznak a könyvben néhány oldalt, feleleveníthetik azt a tévedést is, amikor a magyar légierő 1939 tavaszán a szlovákiai Igló helyett a magyar Rozsnyóra szórta bombáit. (Pontosabban és szerencsére, mellé.)
Budapesten a katonai vezetés a bombázásról befutó jelentések alapján azonnal szovjetnek minősítette a repülőgépeket, és így informálta a kormányzót, majd a miniszterelnököt. Bartha Károly táborszernagy honvédelmi miniszter és Werth Henrik gyalogsági tábornok vezérkari főnök valószínűleg 14–16 óra között tájékoztatta a kormányzót, és megszerezte a hadba lépéshez a legfelsőbb hadúri hozzájárulást.

71A Kassa városi posta épülete a bombázás után, az udvar felől, 1941. június 26-án (NTF)

A telefonközpontot tönkretevő találat a második emeletnél, az ablakon át csapódott be (NTF)

72Esti kép a kassai bombázás nyomairól, elöl egy városi rendőr, 1941. június 28-án (NTF)

A Kassa városi posta csomagosztó udvarán készült MAFIRT-fotó, 1941. június 30-án érkezett az újsághoz (NTF)

73A Kis u. 3. sz. előtti fel nem robbant bomba, 1941. június 27.


A kassai bombarobbanásokból származó APUV típusú gyújtók maradványa, egy emléktárgy (jobbra) és egy ún. Paltridge-jelentéshez csatolt fotó (Dr. Ormay József gyűjteményéből)

74Egyik, a Városmajorban robbant szovjet bomba az Ördög-árok boltozatát is feltépte, 1942. szeptember 5. (NTF)

A városmajori templom belseje az 1942. szeptember 8–9-i bombázás után

75A Zilahy-villa és udvara, 1942. szeptember 5. (NTF)

A városmajori bombák repeszeit bizottság vizsgálja 1942. szeptember 5. (NTF)

76Az 1942. szeptember 5-én ledobott szovjet világítóbomba és ejtőernyője
a városligeti hadikiállításon
77A minisztertanács délután, bizonyos vita után és nem egyhangúan, de jóváhagyta a Bárdossy miniszterelnök által beterjesztett javaslatot, a ,,hadiállapot beállásának deklarálásáról”. Ennek függvényében valamikor este véglegesítették a légierők tevékenységére vonatkozó parancsot.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages