16. Az 1268. évi szerb hadjárat.
16. Az 1268. évi szerb hadjárat.
Tudjuk, hogy Imre királyunk 1202-ben a szerb nagy zsupánságért illetve királyságért egymással civódó István és Vuk testvérek harcába utóbbi javára beavatkozván, Imre király a pápa hozzájárulásával Vukot ültette a szerb nagyzsupáni székbe, míg a szerb királyi címet ő maga vette fel.*
Lásd a IV. r. 187. oldalán.
Ámde az Imre és Endre között keletkezett hosszantartó egyenetlenség, az ezt követő későbbi zavaros viszonyok , majd a tatárjárás révén hazánkra zúdult rettenetes megpróbáltatás következtében a magyar királyok nem voltak abban a helyzetben, hogy Szerbia feletti fenhatóságukat a valóságban is érvényesítsék. Az Imre és Endre között keletkezett viszálykodás folytán kialakult kedvező alkalmat felhasználva, István és Imre király által pártolt Vuknak félretolása mellet újból maga ült a nagyzsupáni székbe, sőt miután a pápa 1198-ban úgyis kilátásba helyezte neki a királyi koronát, amelytől tudvalevőleg csak Imre királyunk ellenzése folytán esett el, most egyszerűen önhatalmúlag vette fel a királyi címet s azt 1244-ben bekövetkezett haláláig használta is.
Istvánt a trónon egymás után három fia, Radoszláv (1224-1234), Vladiszláv (1234-1243) és Uros (1243-1277) követte.* Ez útóbbi győzelmesen harcolt a tatárok és a bolgárok ellen, sőt még Ragusát is meghódította.* Ennek utána már arra is vágyódot, hogy a IV. Béla által alapított Macsói bánságot szintén országához csatolja, micélból abba ismételten be is tört és nem csak szóval, hanem tettel is kivonta magát Magyarország fenhatósága alól.
Pejachevich, Hist. Serbiae.
Lásd a 11.sz. mellékletet
Béla király ezt megtorlandó, a mácsai hercegnek, Rosztiszláv fiának, Bélának segítségére István pozsonyi ispánt, továbbá Csák Péterfia Domokost és Mihályt és Itemérfia Imrét küldötte a kellőszámú haddal.* A magyar had a szerb fejedelmet saját országában támadta meg, de hogy az összeütközés hol és mikor történt, azt nem jegyezte fel a krónika, csak az bizonyos, hogy a csatában a magyarok győztek, mely alkalommal Uros több főemberével együtt fogságba esett. Uros vejét és kincstartójának fiát Csák Péterfia Mihály fogta el teljes fegyverzetükben lovaikkal együtt.
Fejér, id. m. IV. III. 490.
Amidőn a foglyokat és Uros zászlóját Béla király udvarába hozták, véletlenül ép ott voltak a görög, bolgár, cseh és francia követek, a tatárok három küldöttje és Béla három férjezett leánya, Konstancia, Kinga és Jolán hercegasszonyok s így a királyi család nagy örömére “észak, kelet, dél és nyugat egyszerre értesült a győzelemről.”
IV. Béla Urosnak a magyar fenhatóság elismerése mellett visszaadta szabadságát, sőt a kibékülést még azzal is megpecsételték, hogy Uros fia, Dragutin 1269-ben nőül vette István ifjabb király Katalin leányát.*
Fejér, id. m. IV, III. 465. és V. I. 24.
){kind=link}