Rut könyve (Rut)
Rut könyve (Rut)
Rut könyve közvetlenül csatlakozik a Bírák könyvéhez, ezt mutatja a héber bevezető szó: „és történt”. Az író nem mondja meg a bíró nevét, aki alatt az éhínség történt, ami arra vall, hogy jóval az események után írták a könyvet. Betlehemnek jelölése Júdával pontosabb meghatározást ad, mert Zebulun földjén is volt egy Betlehem (Józs 19,15). Moab földje a Holt-tengertől K-re terült el; a moabiták nyelvileg közel álltak az izraelitákhoz. Elimelech jelentése: Istenem a király. Noémit „kedvesem, szépem” szóval lehet visszaadni. Machlon talán „beteges, szelíd”; Kiljon „tüdővészes, vázácska”. Hasonló nevekkel találkozunk Izraelen kívül is, tehát nem későbbi elnevezések korai haláluk miatt. Efrata nemzetségéhez tartoztak, amely nemzetségnek Betlehem volt a hazája. A két moabita nő neve: Orpa „kemény nyakú, makacs”, míg Rut „barátnő, felüdülés” jelentésű. A moabita nőkkel történt házasságra a szent szerző nem tesz semmiféle megjegyzést, pedig ez a későbbi időkben tilos volt. Akkori felfogás szerint az éhínség azt jelentette, hogy az Isten megfeledkezett népéről, amikorpedig ez megszűnt, akkor újból meglátogatta népét. A visszatérés másik oka az volt, hogy az özvegy az ókori Keleten jognélküli volt, ki volt szolgáltatva mindenkinek, főképp idegenben.
Az anyós és a menyek meghitt kapcsolatát mutatja, hogy a menyek elkísérik anyósukat a férjhez menés reménye nélkül. Az anyós a sógorházasság törvényét nem tudja teljesíteni kora miatt. Erre a figyelmeztetésre tér vissza Orpa, míg Rut vele megy. Orpa eljárását a szerző nem kifogásolja, ésszerűnek tartja. Rut eljárását azonban azzal igazolja, hogy nemcsak Noémihez ragaszkodik, hanem Izrael Istenéhez is csatlakozik, amikor az Istent Úr (Jahve) néven említi. Noémi szavai utalnak élete sorsára, mely tele volt és van keserűséggel (mara). Az árpa aratása áprilisban, húsvétkor vette kezdetét s megelőzte a búzáét.
A szegénység rákényszerítette Rutot, hogy kimenjen a határba tallózni. Ezt a mózesi törvények megengedték (Lev 19,9; 23,22; MTörv 24,19), de nem nézte minden gazda jó szemmel. A szentíró kiemeli, hogy Rut véletlenül jutott a rokon Boász földjére. Amikor Boász az aratást jött ellenőrizni, munkásait azzal a köszöntéssel üdvözli, mely bekerült a szentmisébe is: Az Úr legyen veletek. Ez az egyedüli előfordulása ennek a köszöntésnek az egész Szentírásban. Az aratásnál az aratók markukba fogtak néhány szál gabonát, azt sarlóval kevéssel a kalász alatt levágták. A szalma nagyobbik része a földben maradt. Több ilyen marokból állott a csomó és több csomóból készítették a kévét. Ilyen aratási mód mellett sok kalász eshetett ki az aratók markából.
Rut este beszámolt anyósának munkájáról. Ekkor Noéminek eszébe jut, hogy férje révén Boász rokona neki, s mint ilyennek kötelessége van velük szemben. Boász rokonságánál fogva gyámolító (goel), akinek joga és kötelessége a rabszolgaságba jutott rokont kiváltani, vagy az elidegenített családi földet megváltani (Lev 25,23-55). Boásznak a könyv szerint kettős feladata volt: Elimelech földjét kiváltani (4,4) és feleségül venni Rutot, hogy Elimelech családja ki ne haljon (3,9. 13; 4,6). A goelnek ez az utóbbi kötelessége csak itt szerepel a Bibliában.
Noémi kötelességének érzi, hogy gondoskodjék Rut férjhezmenéséről. A rokon Boászhoz akarja férjhez adni a szokásjog alapján. Ezért kioktatja menyét, hogy miképp érheti el célját. Este Boász kimegy a szérűre, hogy a tenger felől fújdogáló szélben megtisztítsa a gabonát a pelyvától. A munka végeztével a gazda kint marad a gabonára vigyázni, ott alszik, ezt az alkalmat kell felhasználnia, hogy Boászt vallomásra bírja, vállalja-e a goel szerepét vagy sem. Rut szándéka a keleti felfogás szerint helyes. Boász feltételesen megígéri, hogy Rutot magához veszi, hacsak közelebbi rokon nem tart igényt a goel címre.
Boász a város kapujához megy, ahol a hivatalos ügyeket intézték a nyilvánosság előtt. A város vénei hivatalos ügyek intézői korra való tekintet nélkül. Boász most előttük felszólítja a közelebbi rokont, hogy vállalja-e kötelezettségét. A rokon csak a birtok kiváltását volt hajlandó vállalni, de nem volt hajlandó feleségül venni Rutot, mert így a birtok Elimelech családjára marad. Ezért Boászra hárult a kiváltás joga. Ezt jelképes módon, a saru átadásával veszi át az első rokontól. Ilyen jelképes jogi ügyletről az indiai irodalom is szól, ahol szintén lábbeli átadásával történt az örökség, sőt az uralkodói hatalom átruházása. Ennek a jelképes tettnek a megmagyarázása arra utal, hogy az olvasók már nem ismerték ezt a szokást. Perec (Fáresz) nevének említése azért történik, mert nemcsak Boász, hanem Betlehem lakosságának egy része tőle származott, sőt itt is szerepet játszott a sógorházasság (Ter 38. fejezet). Noémi ölébe veszi a gyermeket, ezzel jelzi, hogy ez az ő törvényszerinti fia. Ettől kezdve Rut háttérbe szorul, s a történet lezárul a családfával, amelynek célja, hogy rámutasson Dávid származására. Dávid élt is moabita származásának előnyeivel, amennyiben szüleit odamenti Saul elől (1 Sám 22,3-4). Rut, illetve Boász családja bekerült az Úr Jézus családfájába (Mt 1,3-6; Lk 3,31-33).
