Példabeszédek könyve (Péld)

Teljes szövegű keresés

Példabeszédek könyve (Péld)
„az Úrnak félelme”: a Szentírásban ez a kifejezés körülbelül azt jelenti, amit a modern nyelvek a vallásosság, jámborság szavakkal szoktak kifejezni.
A hasonlat értelme: miként a madárfogó hálót elkerülik a madarak, ha szemük láttára vetik ki azt, úgy az értelmes ifjú is elkerüli a rossz társaságot, ha annak veszélyeire előre felhívják a figyelmét.
A megszemélyesített bölcsesség (8,22 kk), mint valami próféta (vö.: Jer 5,1; 7,2), végigjárja az utcákat, hogy az ott található emberekkel közölje tanítását.
Minden bölcsesség Istentől van (6. vers), de élénk tudásvággyal (3-4. v.) és az öregek oktatásának készséges elfogadásával (1-2. vers) alkalmassá teheti rá magát az ember.
„más embernek a feleségétől”: A Példabeszédek könyvének első része (ez a könyv legkésőbb írt része) gyakran óv a házasságtöréstől (2,16-19; 5,2-3; 6,24-7,27). Itt (2,17) a házasságtörést egy sorba állítja az Istennel kötött szövetség megszegésével (vö.: 5,15-öt is). Mindkettő az alvilágba visz (2,18; 5,5-6; 7,26-27).
„felebarátodnak”: a felebarát eredetileg a társat, barátot, asztaltársat jelentette, tehát olyan valakit, akivel konkrét kapcsolata van az embernek. Itt, a Példabeszédek könyvében azonban tágul a szó értelme, s már embertársat jelent (vö.: 6,1. 3. 29; 25,9; 27, 17). Ez határozott lépés a szeretet parancsának kibővülése felé (Lev 19, 18), ami aztán az evangéliumban az ellenségszeretés parancsában éri el tetőfokát (Mt 5,43 k).
„az erőszak emberét” (a gonoszok, gúnyolódók, a gonosztevők, a balgák, a dőrék, a bolondok, az esztelenek alapjában mind ugyanazt az embercsoportot jelölik: azokat, akik szembeszegülnek Istennel): sok látszólagos sikere állandó kísértés (vö. 24,1.9; Zsolt 73), sőt, botrány (Jer 12,1; Jób 21,7 stb.) volt az izraeliták szemében.
Az első lépés a bölcsesség felé a meggyőződés, hogy szükség van rá, és áldozatot is kell érte hozni.
Ezek a képek a törvényes feleségre vonatkoznak. A házasságtörés elítélésével (2,16) itt a házastársi hűség és a törvényes feleség dicsérete áll szemben. E dicséret kiegészítésének tekinthetők a mondások, melyekben a derék asszony nagy áráról, róla, mint Isten ajándékáról és férje vigaszáról van szó (18,22; 19, 14), és mindenekelőtt az erős asszony dicséretét zengő ének (31,10-31), amivel az egész könyv befejeződik. - Az 1-9. fejezet egész összefüggésében nézve a házasságtörés és a házastársi hűség (akárcsak a prófétáknál, pl. Oz 12) a Jahve iránti hűséget, ill. hűtlenséget jelképezi, mely utóbbi (1,7) a bölcsesség kezdete.
Közbeiktatott négy figyelmeztetés (1-5; 6-11; 12-15; 16-19) megszakítja az összefüggést. A bölcsesség tanítójának beszéde a 20. versben folytatódik.
A kezesség ősi szokás volt Izraelben. A legrégibb közmondások óvnak tőle a vele való visszaélések lehetősége miatt. Később Sirák fia már mint szeretetszolgálatot ajánlja (Sir 29,14).
E vers után a görög szöveg többletet tartalmaz: a méhről és munkájáról szól dicsérőleg.
Számtalány (vö.: 30,15).
A házasságtörő nő veszélyesebb, mint a prostituált, mert ez megelégszik díjával, de amannak egész életedet oda kell adnod.
A 14. vers a 13. előtt áll.
A 17. vers a 15. előtt áll.
A megszemélyesített bölcsesség fogalma (a Péld 14,1-ben a megszemélyesítés még csak pusztán irodalmi fogás) Izraelben a babiloni fogság után fejlődött ki, mikor a politeizmus már nem jelentett komoly veszélyt az egyisten-hitre. Míg Jób 29-ben és Bár 3,9-4,4-ben dologként, kívánatos értékként jelenik meg a bölcsesség, addig a Példabeszédek újabb keletű, első részében (1,20-33; 3,16-19; 8-9. fejezet) már személyként szerepel. Itt (8,22-31) maga beszéli el saját eredetét (22-26. vers) és tevékeny részvételét a teremtés művében (27-30. vers), valamint az emberek közt játszott szerepét, hogy ti. Istenhez vezesse őket (31., 35. és 36. vers) Sirák fia ezt a tanítást majd továbbfejleszti: Sir 1,1-10 még Jóbra emlékeztet (Jób 28), de Sir 4,11-19; 14,20-15,10 és mindenekelőtt 24,1-9 már túllép a Péld 8-on. - De mindezekben a szövegekben, melyekben a Bölcsesség - más helyeken az Ige vagy a Lélek - személyes jelleget kap, nehéz megállapítani, mi a költői fogás, mi a vallási képzelet szülötte és mit kell új kinyilatkoztatásnak tartani. - Végül a Bölcs 7,22-8,1 azt a benyomást kelti, hogy a Bölcsességnek (a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása - 7,25) része van az isteni természetben, de az elvont kifejezéseket, melyekkel a szöveg leírja, éppúgy lehet Isten tulajdonságaira érteni, mint egy külön személyre. - Az Ószövetség-ben ily módon lefektetett tant az Újszövetség döntően tovább fejleszti azáltal, hogy Krisztus személyére alkalmazza. Jézust a bölcsességnek, Isten bölcsességének mondja (Mt 11,19, párh.: Lk 11,49; vö.: Mt 23,34-36; 1Kor 1,24-30). Miként a Bölcsesség, úgy Krisztus is részt vesz a világ teremtésében és fönntartásában (Kol 1,16-17). - Végül a János-evangélium előszava az Igét a teremtő Bölcsesség vonásaival ruházza fel, és Krisztust az egész János-evangélium úgy mutatja be, mint az Isten bölcsességét (Jn 6,35). Innét érthető, hogy a keresztény hagyomány Justinus óta Krisztust látta az ószövetségi Bölcsességben. - A liturgia a Péld 8,22-31-et Máriára alkalmazza, aki a megváltás művében együttműködött Fiával, miként a Bölcsesség - e szöveg szerint - munkatársa volt a Teremtőnek.
„teremtett”: így fordítja a héber igét (qanani) a görög és szír szöveg (vö.: Sir 1,4.9; 24,8-9). Aquila, Symmachus és Theodotion nyomán Jeromos a Vulgátában szerzett-nek fordítja a szót, nyilván azzal a szándékkal, hogy elejét vegye az ariánusok félremagyarázásának, kik a Bölcsességgel azonosított Igét (Krisztust) teremtménynek tartották.
„ősvizek”: a párás, vizes alap, melyen a földkerekség és az égboltozat nyugszik (vö.: Ter 1; Zsolt 104; Jób 38).
Később közbetoldott mondások a 6. vers kifejtésére.
A szöveg a dőreséget is megszemélyesíti, működését szembeállítja a bölcsesség működésével (9,1-6). A hasonlat értelme nyilvánvaló: miként két út van, a jónak és a rossznak az útja (4,18-19; MTörv 30,15-20; Zsolt 1), éppúgy két felszólítást kap az ember, meghívást két lakomára. Választania az embernek kell (Róm 12,21; 2Kor 6,14; k Tit 1,15).
(Salamon mondásainak nagy gyűjteménye): Valószínűleg ez a könyv legrégibb része. Az egyes mondások sorrendjében és tagolásában alig állapítható meg rendező tervszerűség. Ezért nem is lehet a szöveget alcímekkel felosztani.
„rokonszenvet arat”: Isten tetszését nyeri el, aki megjutalmazza a jókat (12,2).
„Soha sem süt vadat magának a lusta”: mert lusta elmenni vadászni.
„fölfelé... ott lent”: fölfelé haladni az úton annyi, mint tovább élni; „ott lent” kikötni annyi, mint meghalni. - A későbbi szóhasználat szerint a „fölfelé” vezető úton az örök boldogságra jut az ember, a „lefelé” vezető úton a kárhozatba.
Isten a gonoszt azért teremtette, hogy balsorsának napján bizonysága legyen Isten igazságosságának.
Mert a király Isten nevében hozza ítéletét. 2Sám 14,18-20; 1Kir 3,4-28). - A következő mondások (a 11. vers kivételével) a királyra vonatkoznak.
A „sorsot ölbe vetik”: célzás arra az efodra, amit a főpap a mellén (ölén) hordott (Kiv 28,6), de e szöveg azonosnak veszi azzal az efoddal, melyben a Jahve megkérdezésére szolgáló sorsvető eszközöket tartották (1Sám 2,28).
„kegyetlen hírvivőt”: talán az öldöklő angyalt (Kiv 12,23). A görög szöveg mindenesetre erre utal: Az Úr kérlelhetetlen angyalt küld ellene.
„aki kapuját emeli”: aki fennhéjázóan beszél.
A bíró, ill. a tanúk megvesztegetéséről van szó (17,8; 18,16; tágabb értelemben 21,14).
„a föld határáig”: mindenbe beleüti az orrát.
„intésre hallgatni”: itt az összefüggés alapján a rossz tanácsadók intésére kell gondolni.
Bizonytalan fordítás.
„igaz” = Jahve (Jób 34,17). De a szöveg bizonytalan.
(Vö.: 11,8). - Ez a mondás feltételezni látszik, hogy bizonyos mértékű rossz elkerülhetetlen a világban. Isten a jókat megmenti attól, de a gonoszok áldozatul esnek neki.
„melyik úton járjon” (szó szerint tanítsd az ő útja szerint): irányítsd adottságai szerint; avagy: irányítsd első lépéseitől kezdve.
„őt magát veri”: jelentése bizonytalan.
Ebben a mondásban vagy a tapasztalati igazság szólal meg, hogy a nehézségek felfokozzák a buzgalmat és így biztosítják a sikert, - vagy a vallási meggyőződés, hogy Isten végül is megfordítja a szegény és a gazdag sorsát.
A „harminc mondás” említése Amenemope egyiptomi bölcsesség-könyvére való utalás. Befolyása ezen az egész részen érezhető.
„a kapunál”: a városkapunál, ahol a törvénykezéseket tartották (24,7).
„És inkább tedd a kést a torkodra”: valószínű értelme: Fékezd étvágyadat. Avagy: ha túl sokat eszel, annyi, mintha kést fektetnél a torkodra, halálra eszed magadat.
„szószólójuk”: a szószóló (héberül goel; vö.: Szám 5,19) maga az Isten.
„A bolondnak a bölcsesség korallból van”: azaz túlságosan értékes dolog, semhogy a bolond fel tudná fogni, mit ér.
Nem egészen világos gondolat. Az első sort talán ki kell egészíteni: Ha elhagyod magad - jó sorod napjain.
Szemmel láthatólag ártatlanokról van szó, akiket jogtalanul elítéltek. Nem világos, hogy e vers együvé tartozik-e a következővel.
E két mondat egymásnak tudatosan ellentmondó szójáték.
„aki a parittyában megköti a követ”, nem tudja elhajítani; a megkötött kő magát a parittyázót üti meg.
A talmud tiltja mások köszöntését a reggeli ima elvégzése előtt.
„az ember szeme”: a szem a kívánságok székhelye.
Az igazságtalanul szerzett vagyonból nincs haszon, és végül is az igazak javát szolgálja majd.
„aki bevallja”: utalás a bűnök megvallására (Lev 5,5; Szám 5,7; Zsolt 32,5; Oz 14,2-4; Iz 1,16-18).
„kinyilatkoztatás nélkül”: utalás a próféták működésére. - Hasonló utalás a következő sorban a törvény-re, a tórára.
„az átkot”, amit az ismeretlen tettesre, vagy a bűnpártoló, hallgató tanúkra szórnak (Lev 5,1; Bír 17,2).
A görög szövegben a 30,1-14 közbe van iktatva a 24,22 és a 24,23 közé, a 30,15-31,3 pedig a 24,34 után áll.
„Itiel, Itiel és Ukal számára” sokféleképp magyarázott és bizonytalanul értelmezett, de mindenképpen jelentéktelen szöveg.
„a Szent”: az Isten.
Nem világos, kikre vonatkozik ez a leírás.
(Találós mondások) Ezt a műfajt a próféták óta ismeri a héber irodalom, eleinte elég kezdetleges formában. Egyébként az egész bölcsesség-irodalomban lehet vele találkozni. - Jelen rövid gyűjtemény (30,15-33) különös érdeklődést mutat a természet, főképp az állatok iránt.
„A szirti borz” (mormota): kis emlősállat, mely sziklákban él és rendkívül félénk.
„Massza”: észak-arábiai izmaelita törzs (Ter 25,14; vö.: Péld 30,1). A „kelet fiainak” bölcsessége mindig nagy becsben állt a zsidóknál (Szám 24,21; 1Kir 5,10; Jer 49,7; továbbá Jób barátai).
„bort inni”: a bor veszedelmeitől való óvás hozzátartozik a sivatagi élet erkölcstanához (Jer 35; avagy a mai arabok felfogása).
Ábécé-rendben előadott költemény (Zsolt 9-10; 25; 34; 37; 11; 112; 119; 145; Sirak 1-4; Náh 1,2-8): a maszoréta-szövegben a sorok kezdőbetűiből, ha egymás után rakjuk őket, a héber ábécé alakul ki.
A derék asszonynak ezt a dicséretét az írástudók sokszor allegorikusan, a megszemélyesített bölcsesség leírásaként magyarázták (vö.: 8,22). - Így aztán az egész könyv méltó befejezése.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages