Sirák fia könyve (Sir)

Teljes szövegű keresés

Sirák fia könyve (Sir)
A görög fordító előszava nem tartozik a tulajdonképpeni Sirák fia-könyvhöz, és általában nem is tartják kánoni - sugalmazott - írásnak.
„Euergetesz” - valószínűleg Ptolemaios VII. Euergetesz Phyzikon (Kr. e. 170-117). Így a megadott időpont: Kr. e. 132.
„Művet találtam” - Valószínűleg a bibliai bölcsességirodalom görög szövegéről van szó, melyet a fordító ki akart egészíteni azzal, hogy hozzáfűzte nagyapja írásait.
Toldalék néhány görög és latin kéziratban: „A bölcsesség forrása Isten parancsai az ég magasságaiban és útjai az örök parancsok.”
Néhány görög, szír és latin kéziratban még ez áll: „A bölcsesség tanítása ki előtt jelent meg és sokféle útját ki ismerte meg?”
„Az Úr” - A szerző hangsúlyozza Isten világfelettiségét, és a bölcsességet is egyszerűen csak Isten teremtményének mondja, szemben a bölcsességirodalom más műveinek megszemélyesítő törekvésével (Péld 8,32).
„Isten félelme” - a bölcsességirodalomban annyi, mint vallásosság, jámborság.
Toldalék néhány görög és szír kéziratban: „Az Úr félelme elveszi a bűnöket: aki kitart, elhárítja a haragot.”
„...tartsd meg a parancsokat” - Sirák fia számára a bölcsesség sokszor (19,20 vö.: Préd 12,13) egyet jelent a törvény megtartásával. Itt a törvény teljesítésének jutalma a bölcsesség.
Toldalék néhány görög és szír kéziratban: „Sokan vannak a gőgösek és elbizakodottak, de az alázatosak előtt tárja fel titkait.”
A bölcs kutatásának tárgya legyen az Úr törvénye.
Néhány görög kéziratban található a következő bővítés: „Hogyha nincs szemgolyód, nem láthatod a fényt, tudás híján ne akarj meggyőzni mást.”
A bölcsességet itt megszemélyesíti az író (vö.: Péld 1,23-25; 8,12-21; 9,16). A bölcsesség „ fiai” azok, akik elsajátítják és élnek vele (vö.: Lk 7,35).
Ez a rész burkolt utalás a szerző korának viszonyaira, amikor a hellenizmus világszerte hódító áramlatával szemben sok zsidó kísértésbe esett, hogy elhagyja hitét (vö.: 1Makk 1,12-13; 2Makk 4,11-16).
„És ne szegülj szembe a folyó sodrával.” - Könnyebb lenne szembeszegülni a folyó sodrával, mint Isten előtt eltitkolni az elkövetett bűnt.
„...mert milyen ő maga, olyan barátja is” - Barátja szinte szükségképpen hasonlóvá válik hozzá, istenfélő lesz, mint ő. Közös istenfélelmük szilárddá teszi barátságukat.
^7,29-31.
„...papjait tartsad tiszteletben” - Sirák fia nagy tisztelettel van az ószövetségi istentisztelet és annak szolgái, a papok iránt (50. fejezet). Itt a pap iránti tiszteletet párhuzamba állítja az Úr imádásával azoknak a bibliai szövegeknek megfelelően, melyekrea 31. vers céloz: Szám 18,11-18; Lev 5,6; Kiv 29,27; Lev 7,32; MTörv 18,3. - A „megszentelő” (áldozat) valószínűleg a Lev 2,1-16-ban leírt áldozat.
„még a halotthoz se légy szeretet nélkül” - Az ősi követelmény, hogy a halottakat tisztességesen el kell temetni. Később úgy tudták és érezték, hogy kötelességük a halottakért imádkozni és áldozatot bemutatni (2Makk 12,38-46).
„Úgyhogy fejedelmek előtt is megállhatsz” - Hagyományos elképzelés, hogy a bölcsesség hozzátartozik a jó hivatalnokhoz.
Az ószövetségi ember nagyra tartotta a szájhagyományt, amit „szóbeli törvény”-nek is nevezett (vö.: már MTörv 4,9; 11,19; Zsolt 44,2; 78,3 k; Jób 8,8; 12,12). A legtöbb bibliai könyv előbb élő hagyományként szállt szájról szájra, mielőtt leírták. Ez különösen álla bölcsességirodalom mondásairól, szállóigeszerű tanításairól.
„...nem marad büntetlen idelent” - azaz földi életében elveszi megérdemelt büntetését. Jellegzetes ószövetségi felfogás, amin itt-ott rést üt a bölcsességirodalom, de a kérdés teljes tisztázása az Újszövetségre vár.
Bizonytalan szöveg.
Néhány görög kéziratban még ez a vers áll: „Az Úr félelme a felmagasztaltatás kezdete, az elvettetés kezdete meg a megátalkodás és az elbizakodás.”
Vö.:, amit Szt. Pál mond a rabszolgakérdésről (Gal 3,28; Kol 3,11; Filem 16).
Isten művei rejtve vannak az emberi szem előtt. Intézkedé-seit nem lehet előre kiszámítani. Ezt szemléltetik a következő sorok (5-6. vers).
Néhány kéziratban még ez a két vers áll: „A bölcsesség, a tudás és a törvény ismerete az Úrtól származik, Tőle jön a szeretet és a jócselekedetekben bővelkedő élet is. A balgaság és sötétség a bűnösök számára van; akik örülnek a rossznak, azoknál nagyon nő a gonoszság.”
Úgy látszik, Sirák fia számol azzal - ha bizonytalankodva is -, hogy élete végén ítélet alá kerül az ember (vö.: 7,36; 11,26).
E vers értelme: mint a csapdába csalétkül tett madár, úgy csalja a gőgös ember szíve bűnbe a többi embert.
Ezzel ellentétben vö.: Jézus tanítását: Mt 5,43-47.
A fejcsóválás a gúny kifejezése.
Kézenfekvő ennek a mondásnak összehasonlítása Jézus szavával a Lukács-evangéliumban (14,8-10). De a két mondás sem tartalmában, sem indoklásában nem egyezik teljesen.
Néhány kéziratban még ez a vers olvasható: „Ha ilyesmit hallasz, ébredj fel álmodból egész életedben szeresd az Urat, és hívd, hogy üdvöd legyen.”
A zsoltárok gyakran ütnek meg hasonló hangokat (vö.: Zsolt 1; 32; 41; 119; 128). Ezek szerint - ellentétben e világ „boldogaival” - boldogok a tiszta szívű, a bölcs és jámbor emberek. Itt már az evangélium nyolc boldogságának első fényei villannak fel (Mt 5,1-12).
„Elfordítja fejét” - attól, akin segítenie kellene.
„Szövetség az alvilággal” - valószínűleg a végzést jelenti, mely megszabja az ember halálának időpontját.
Az ember követi műveit a pusztulásba. Az Újszövetség (Jel 14,13) megfordítja a sorrendet: „boldogok a holtak, kik az Úrban halnak meg, ... mert tetteik elkísérik őket.”
„Oltalmat nyújt neki annak dicsősége” - talán a bibliai felhőre utal, mely Isten jelenlétét jelezte (vö.: Kiv 16,10; 24,16).
Jer 2,8 négyféle „hivatalt” sorol fel: a pap, a törvénytudó,a pásztor (azaz a nép vezetője) és a próféta hivatalát. Itt a „törvény ismerőjéről”, a második hivatal viselőjéről van szó. A „törvénytudók”, vagy másként „írástudók” rendje egyre nagyobb jelentőségre tett szert (vö.: Ezd 5,7). Képviselőivel gyakran találkozunk az evangéliumokban is. Legtöbbször Jézus ellenfeleiként jelennek meg.
„Saját döntése hatalmába adta” - sokszor idézett szöveg az ember szabadságának bizonyítására.
Esetleg a Korach-féle lázadásra utal (Szám 4,16).
Utalás Kiv 12,37-re, vagy Szám 11,21-re. Ezek az emberek meghaltak a pusztában és nem vonulhattak be az ígéret földjére (Szám 14,20-23).
Néhány kéziratban még ez a két vers áll: „Isten megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy nem ismerte fel őt, hogy művei nyilvánvalókká legyenek az ég alatt. Irgalmát láthatja az egész teremtett világ, fényét és sötétségét kiosztotta az embereknek” (vö.: Mt 5,45 Sir 12,6).
Ennek az ellenvetésnek valószínű értelme, hogy a számonkérés várat magára és bizonytalan. A „szövetség” szó magyarázatát lásd föntebb, 14,12.
kk.Itt az írástudó (az író) beszél, s nem a megszemélyesített bölcsesség.
A csillagok szabályos mozgásáról van szó.
Néhány görög kéziratban még a következő vers (valószínű-leg sztoikus eredetű glossza) áll: „Megkapták az Úr öt hatalmának használatát, hatodikként részt kaptak az értelemből, és hetedikként a szellemet kapták, mely hatalmainak az értelmezője.”
Zsidó elképzelés szerint a szívben székel az értelem.
„Saját maga szemét”, azaz értelme fényét.
Néhány görög kéziratban ez a toldalékvers áll: „És megadta nekik, hogy csodás műveivel örökre dicsekedhessenek.”
„Döntéseit”=törvényeit, azaz a tízparancsolatot.
Toldaléksorok néhány görög kéziratban: „Útjaik ifjúkoruktól kezdve a rosszra irányulnak, és nem képesek kőszívüket húsból való szívvé változtatni, mert a földkerekség népeinek felosztásakor...”
Toldalékvers néhány görög kéziratban: „Elsőszülöttje, akit fegyelmezve táplált, akinek megadta szeretete fényét anélkül, hogy lemondott volna róla.”
Toldalék néhány görög kéziratban: „De az Úr jó és ismeri teremtményeit, nem pusztítja és nem is hagyja el őket, hanem megkíméli.”
Nem elég világos, mikor és milyen formában fizet meg.
„Az ég seregei” - valószínűleg a csillagok.
Utána néhány görög kéziratban ez a toldalék: „és nincs más rajta kívül”, aztán
„Kezét feszítve kormányozza a világot, és akaratának minden engedelmeskedik; mert ő minden dolog királya, hatalmával elválasztja a megszentelt dolgokat a meg nem szenteltektől.”
Mikor az ember végére ér erőlködésének, hogy megértse Istent és az ő csodáit, akkor még mindig csak a kezdet kezdetén áll. - Ez a megállapítás emlékeztet a Préd tanítására, de Sirák fia egész más következtetést von le belőle, mint a Préd: az ő szemében az embernek ez a gyengesége Isten hatalmát emeli ki, nem pedig minden igyekezet hiábavalóságát jelenti.
Isten egyetemes irgalmának és büntetései nevelő célzatának meglátása a kései zsidó irodalomban kezd egyre határozottabb formát ölteni (vö.: 2Makk 6,13-16; Bölcs 12,19-22), itteni megfogalmazása pedig egyenesen újdonságszámba meg az Ószövetségben.
„Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat” - a betegséget sokszor Isten büntetésének fogták fel, s ezért a gyógyulás útjáta megtérésben látják.
„Bűnös időkben” - amikor kísértés környékezi meg.
Folytatása néhány görög kéziratban: „aki harag nélkül van”. Aztán:
„Az Úrnak félelme a bocsánat kezdete, a bölcsesség megnyeri szeretetét.”
„Az Úr parancsainak ismerete az élet fegyelme; akik azt teszik, ami neki kedves, elnyerik a halhatatlanság fáját.”
Néhány kéziratban ezzel a toldalékkal: „és mindenhatóságának ismerete.” - Továbbá:
„A szolga, ki így szól urához: „nem teszem, ami neked tetszik- még ha aztán meg is teszi -, megharagítja kenyéradóját.”
E vers értelme nem egészen világos. Talán azt akarja mondani, hogy a kellemetlen ember olyan, mint a neveletlen (kamasz) éretlen beszéde: állandóan bosszantja az embert.
Elég világos példája az ószövetségi idő vége felé egyre határozottabb formát öltő meggyőződésnek, hogy van síron túli, végső igazságszolgáltatás.
Bűne miatt a gonosz csábító ellenfelét átkozza, pedig végül is saját akaratából vétkezett, s így átka önfejére hull vissza.
Az írástudók pártolják a testi fenyítéket mint nevelő eszközt. Ez mindig használ, de a szóbeli rendreutasítás csak akkor, ha nagyon alkalmas pillanatban hangzik el.
Toldalék néhány görög kéziratban: „A jó életet élő gyermekek semmiféle hiányosságot sem mutatnak; így elfeledtetik szüleik alacsony származását. Gyermekek, kik megvető magatartásukkal és neveletlenségükkel kérkednek, megalázzák családjuk nemességét.”
„Homokvakolat” - szilárdan áll, nem árt neki a rossz idő.
„Ha hibázik” - azáltal, hogy megszegi esküjét. A szerző szeme előtt háromféle eskü lebeg: az őszintén letett, de megszegett eskü a könnyelműen letett eskü a hamis eskü.
Toldalék néhány kéziratban: „Istent követni nagy dicsőség, és neki tetszeni annyi, mint napjainkat meghosszabbítani.”
Ez a rész az egész könyv központi része. Ez a bölcsességről szóló tan sokszor utal a régebbi bölcsességirodalom tételeire, dea régiekkel szemben bizonyos haladás is tapasztalható. A bölcsességitt - még határozottabban, mint a Példabeszédek könyvében (8,22) - úgy jelenik meg, mint Istennel szorosan összefüggő, de ugyanakkor tőle különböző valóság.
„Ködként borítottam be az egész földet” - a bölcsességet az író itt egynek veszi az Isten Lelkével, aki a teremtéskor „a vizek felett lebeg” (Ter 1,2).
„Felhőoszlopon” - a felhőoszlop a régieknek Isten jelenlétét jelezte.
Toldalék néhány görög és latin kéziratban: „Én vagyok a tiszta szeretet, a félelem, a tudás és a szent reménység anyja minden gyermekem kap belőlem, öröktől fogva azok, kiket ő meghatároz.” - A latin szöveg így fogalmaz: „Bennem az útnak és igazságnak minden kegyelme, bennem az életnek és erőnek minden reménysége.” Keresztény színezetű glossza, mely Jn 14,6-ra utal.
A bölcsesség beszéde véget ért. Most a szerző a bölcsesség és a törvény azonosságát fejti ki.
Toldalék néhány görög kéziratban: „Ne szűnjetek erőseknek lenni az Úrban, tartsatok ki mellette, hogy megerősíthessen benneteket. A mindenható Úr az egyetlen Isten, és nincs Megváltó rajta kívül.”
Az egész részben a Paradicsom és annak négy folyója lebeg a szerző előtt.
„Olyan vagyok” - ti. én, a bölcs, kinek bölcsessége az Isten bölcsességéből forrásozik.
„Ökörrel-szamárral” - az össze nem illő pár jelképe lenne.
Toldalék néhány görög és latin kéziratban: „Az Úrnak félelme szeretetének kezdete, a hit pedig a hozzá való ragaszkodás kezdete.”
„Szakítsál meg vele minden kapcsolatot”. - Vö.: Ter 2,24; Ef 5,31. Ismeretes, hogy a mózesi törvény megengedte az asszony elbocsátását (MTörv 24,1-4; vö.: Mt 19,3-9).
„Mint lötyögő járom” - amely ti. ide-oda csúszkál, feltöri a szegény állat nyakát és fájdalmat okoz neki.
Toldalék néhány görög és szír kéziratban:
„Fiam, őrizd egészségesen ifjúságod virágát és ne add erődet idegeneknek.
Ha az egész mezőben kikerestél egy termékeny földet, bátran vesd bele vetésedet, bízva nemes nemzetségedben.
Akkor majd körülvesznek sarjaid és dicsekedni fognak nemességük biztos birtokában.
A megvásárolható asszony olyan, mint a söpredék, a férjes asszony szeretői számára a halál tornya.
A gonosznak istentelen asszony jut osztályrészül, jámbor kerül annak, aki istenfélő.
A szemérmetlen asszony felőrlődik a gyalázatban, a szemérmes még férje előtt is az.
A szemérmetlen asszonyt kutyába sem veszik, a szemérmes pedig féli az Urat.
Az asszonyt, ki férjét tiszteli, mindenki bölcsnek tartja, de aki férjét megveti, azt gőgjében istentelennek tartja mindenki. Jó aszszony - boldog férj és napjai megduplázódnak (=26,1).
A zsémbeskedő és nagyszájú asszony hasonlít a harci kürthöz, amely támadásra szól ilyen körülmények között minden férfi háborús nyugtalanságban tölti életét.”
„A harmadik nyelv” - vagy az, mely harmadikként beleavatkozik kettőnek a perlekedésébe, vagy (ez a talmud magyarázata) a nyelv, melynek három áldozata van: maga a rágalmazó, ennek meghallgatója és a megrágalmazott.
A kölcsönadást (kamatmentesen) az izraelitákkal szemben előírta a Törvény (Kiv 22,24; Lev 25,35-36; MTörv 15,7-11; vö.: Mt 5,42; Zsolt 37,21.26).
„Akit üldöz az Úr” - a betegről van szó, aki éppúgy nem tud táplálkozni, mint a kőbálványok. (A betegség e felfogás szerint Isten verése.)
Itt a mondásoknak olyan sora kezdődik, mely minden látható rendszer nélkül újra érint már tárgyalt kérdéseket.
(A rabszolgák) A rabszolgákkal keményen bántak (Kiv 21,20 k; vö.: Mt 18,34; Lk 12,46), de mégsem voltak kiszolgáltatva uruk kénye-kedvének. A Törvény jogokat is biztosított nekik (Kiv 21,1-6; Lev 25,46; MTörv 15,12-18; vö.: itt a 30-33. verseket, valamint Szent Pál magatartását: Ef 6,9; Kol 4,1; Filem 16).
(Az álmok) Isten az Ószövetségben néha álmok útján ad utasítást az embereknek (Ter 28,17-20; 31,10-13; vö.: Mt 1,20-23; 2,13-22). De az álmokat nem szabad az isteni kinyilatkoztatás rendszeres eszközeinek tekinteni (Jer 29,8; Préd 5,6; Lev 19,26; MTörv 13,2-6; 18,9-14). Ez Sirák fiának magatartása is.
Az álom csak a valóság képmása, nem maga a valóság - akár-csak a tükörben megjelenő kép. Csak azt tükrözi, amit az álmodó lelkében hord.
A csalóka álmokkal Sirák fia a Törvényt és a Bölcsességet állítja szembe: ezek nem csalnak.
A remény, hogy Isten újból egymáshoz vezeti a szétszórt zsidóság tagjait, a babiloni fogság után is élénken élt a néplélekben. A zsidóság a szétszórtságban mindig csak ideiglenes állapotot látott, melynek a Messiás megjelenése vet majd véget.
(Orvos és betegség) Talán egyik-másik jámbor zsidó úgy vélte, hogy ha orvoshoz fordul az ember, ezzel bizalmatlanságról tesz tanúságot Jahve iránt (vö.: 2Krón 16,12). Sirák fia kiigazítja ezt a hiedelmet.
Vö.: Kiv 15,25.
„Működése (Istené) soha meg ne szűnjék” - a teremtés után Isten úgy működik tovább, hogy az embereknek és dolgoknak részt ad a saját hatalmából (itt: az orvosnak és gyógyszerésznek).
(A gyász) A zsidóknál - mint általában a keleti népeknél - a gyászszertartásokat feltűnő külsőségek kísérték, és hagyományos előírások szabályozták.
(A kézművesség) Ez a rész egy óegyiptomi szöveghez, „Duauf mondásai”-hoz áll közel, mely gúnydalt tartalmaz a kézművesekről.
A kézműves ügyessége a bölcsesség kezdetleges formája (vö.: Kiv 35,30-36,1; 1Kir 5,20; 7,13 k), de nem hasonlítható az írástudók bölcsességéhez (vö.: Sir 39,1-11).
Törvény - bölcsesség - jövendölések: valószínűleg a Szentírás három részére céloz.
Az írástudó sokszor magas hivatalnok, követ.
Lehet, hogy e két sor a Préd sokszor borúlátó nézeteinek a kiigazítása akar lenni.
A szerző a Nílus termékenységet adó áradásaira gondol.
(Az ember nyomorúsága) Az általános emberi nyomorúságnak ez a rajza látszólag ellentmond az előző fejezetben mondottaknak. De ez nem jelent törést Sirák fia gondokodásában:a nyomorúság magyarázata ui. az ember bűne (10. vers).
„Örül, mikor kinyitja a kezét” - talán az igaz emberre értendő, aki, mikor jót tesz, saját magának is örömet szerez.
Mivel minden életnek előbb-utóbb véget vet a halál, nem kell irigyelni azokat, akik tovább élnek.
Bizonytalan szöveg. Csak illemszabályokról van szó?
Sirák fia itt megengedettnek - sőt nemegyszer illendőnek - mond olyan dolgokat, melyek ellentétben állnak az általánosan bevett ízléssel és szokásokkal.
„Az istentelenek”=az idegenek.
„Adás-vevés útján szerzett nyereséget” - vö. ezzel ellentétben 26,29 és 27,2. Végeredményben tehát: helyes dolog a kereskedés, de tele van erkölcsi veszélyekkel.
A zsidók két főünnepe, a húsvét és a sátoros ünnep (vö.: Kiv 23,14) a holdtöltével (a hónap 14. napjával) kezdődött.
Olyan a Hold a csillagok között, mint a tanító az iskolás gyerekek között.
„Egyedül ő a minden” - persze nem pantheista értelemben. Sirák fia már a következő versben is éles különbséget tesz Isten és „művei”, azaz a világ között.
„Megtérés példája” - indíték a megtérésre.
„Egy maréknyi ember” - itt Noé történetére alkalmazva a „maradék”-ról szóló prófétai tan áll előttünk, mely szerint egy katasztrófa után tovább élő „maradék”-ból támad az üdvösség (Iz 4,3).
„Testén szerzett érvényt” - utalás a körülmetélésre.
„Mint neve is mondja” - Józsue=Jahve a megmentés (vagy: megmentő).
„Hajtson ki a csontjuk” - itt nem a feltámadásról van szó, hanem arról, hogy bár méltó utódai lennének a jelenben a régi bíráknak! Sirák fia a makkabeusi felkelés előestéjén írta könyvét!
„Az ő kedvéért”=Dávid kedvéért. - Salamon, Dávid fia, már nyugodtan kormányozhatott, nemcsak azért, mert az ország nyugalmát megalapozták atyjának, Dávidnak intézkedései, hanem főképp azért, mert Isten jóindulattal volt iránta atyjának, Dávidnak érdemeiért.
„Szeretted a békét” - utalás Salamon (=a béke hozója) nevére.
„Énekek”=az Énekek éneke. Salamon bölcselő és irodalmi munkásságáról lásd 1Kir 5,9-14.
„Megtorlás szavát” - jelképesen talán az 1Kir 19,9-14-ben leírt látomásban található.
Bizonytalan szöveg.
A próféta még halála után is feltámaszt egy halottat (2Kir 13,20-21).
Vagy azáltal adták át, hogy szövetségre léptek idegen (pogány) népekkel, vagy azáltal, hogy bűneikkel felidézték a száműzetés büntetését.
„Felhőszakadással verte elleneit” - talán utalás Góg történetére (Ez 38-39, különösen 38,22).
„A kettős magasságot” - Nem lehet biztosan tudni, mi aza „kettős magasság”. Talán a templom oromzata.
„Függöny mögül” - ti., mely a szentek-szentjét elválasztottaa szentélytől (Kiv 36,35-38). Az ünnepélyes szertartásra vonatkozólag, amit itt Sirák fia leír (vö.: Lev 16).
Olyan italáldozatról van itt szó, amit Lev nem említ.
„És kimondja szent nevét.” - Az engesztelés ünnepe volt az egyetlen alkalom, mikor Isten nevét - a népre adott áldás formájában - a főpap évente egyszer kimondta.
„Szichemnek lakója” - a szamaritánusok.
„Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához”: - Ez a fogalmazás arra vall, hogy a nehezen érthető, vagy bizonytalan formában fennmaradt szöveg görög fordítója saját keresztény felfogását észre-vétlenül belemagyarázta a szövegbe. A Maszoréta-szöveg így hangzik: „És én magasztaltam: Jahve, te vagy az én atyám, mert te vagy üdvösségem hőse.”
A héberben alfabetikus költemény (vö.: Péld 31,10). Rossz állapotban ránk maradt szöveg.
Valószínűleg rossz állapotban megőrzött szöveg.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages